Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
354 ezen kis utánpótlással segíteni nem lehetne. Aztán lévén a nőtanítónak csak másodsorban az egyházi életben szerepe, nem okozhat olyan nagy kárt egyházi szempontból. Ezen főszempontok mellett még sok mellékszempontot is tudnánk felemlíteni, melyek amellett szólnak, hogy a két akadémia feltétlenül férfitanerőket képző akadémia legyen. Boldog öröm számunkra ezzel kapcsolatban, hogy a soproni jó öreg képzőnk részére az idei költségvetésbe felvétetett az első részlet államsegély és igy megnyílt a lehetőség az új modern tanítóképző-akadémia építéséhez. Kedves kötelessége legyen minden tanítótestvérünknek, hogy az arra hivatást érző ifjakat ebbe az intézetbe terelje, hogy soproni képzőnk még fokozottabb mértékben eleget tehessen a modern tanítóképzés minden kívánalmának. Ma kétszeresen fontos ez, hogy az intézet annak idején megfelelő anyagot találjon az akadémia számára. A szakfelügyelet bevezetése óta immáron eltelt három esztendő. Meg kell állapítanunk, hogy ez a gyakorlatban teljesen bevált, mert a hozzáfűzött reményeket százszázalék erejéig beváltotta. Ha itt-ott jelentkeznek még kisebb nehézségek, ezeket majd az idő lassanként lefaragja és eljön az idő. amikor mindenütt teljes rend lesz. Megnyugvást keltő különösen a tanítóságra, hogy az új szakfelügyelet nemcsak a szaktudást hozta, hanem egyúttal a tanítótestvériséget, a kartársiasságot. Régi panaszunk volt, hogy a tanfelügyelő általában, nem szaktárs, nem kartárs. A tanítóságtól sok esetben távol állt. Voltak tisztes kivételek, de annyi kétségtelen, hogy sok baj és panasz volt azért, mert a régi tanfelügyelet nem tudott a tanítóval érzésben, gondolkodásban és munkájával eggyé lenni. A legtöbb tanfelügyelő hivatását abban látta, hogy a tanító rideg ellenőrzője, szinte réme legyen. így nem fejlődhetett ki a két rend között a szükséges munkatársi szeretet és megbecsülés érzése. Nem tartjuk azonban a szakfelügyelet mai módját még befejezettnek. El kell jönnie annak az időnek, hogy a szakfelügyelők — természetesen nagyobb területi beosztással — felmentessenek és kivétel nélkül az állami státuszba lépve, teljes intenzitással lássák el az iskolák irányítását és a tanítói munka ellenőrzését. Míg a nyolcosztályos népiskola meg nem valósul, amennyire csak lehetséges, tökéletesebbé kell tennünk a továbbképzőiskola munkáját. A falusi lakosság érdekében feltétlenül meg kell szerveznünk a gazdasági továbbképzőt. Még ha az látszólag nem is jelenti a tökéletes lehetőséget. Tekintettel azonban arra, hogy falusi lakosságunk zöme mezőgazdasággal foglalkozik és tekintettel arra, hogy földmives népünk a modern gazdálkodásban nagyon visszamaradt, feltétlenül gondoskodni kell az érdekében, hogy ezirányú szakismereteit bővíthesse. A leghelyesebb módja volna, ha gyakorlatilag is elő lehetne készíteni az ifjúságot. Mivel ez sok nehézségbe, sok helyen szinte áthághatatlan akadályokba ütközik, legalább elméletben kell valamit nyújtani a legszükségesebből. Sajnos, az állam- hatalom részéről nem találjuk meg a feltétlenül szükséges támogatást és megértést. íme mennyira törődnek az iparos és kereskedelmi érdekeltségekkel. Pompás iparos- és kereskedőtanonciskolákra van
