Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Kristóf Kálmán: Nevelési célok a falusi népiskolában
332 tokra nagyobb gondot kell fordítani, mint eddig, nemcsak szellemi és erkölcsi tekintetben, hanem anyagiakban is. Milyen baj pl., ha a tanító nem illik bele környezetébe. De akkor is legalább legyen tekintettel környezetének szükségleteire. Nem elég az, ha a tanító maga falusi származású, hiszen életét, míg falura kikerül, városi iskolában tölti: a tanítóképzőben kell őt hivatására előkészíteni. Az egyszerű életre való hajlam elengedhetetlen a falusi tanítónáb de nem egyedüli kellék. A falusi tanítónak valót ki kell szemelni tanulmányai során és irányítani kell. De indítékot és módot kell adni a már falun működő tanítónak is. Fejleszteni és erősíteni kell őt hivatásában. A pedagógiai szemináriumok és a szünidei továbbképző tanfolyamok megbecsülhetetlen értékűek. De a buzdítás nem maradhat el különben, sem megfelelő elismerés, jutalmak és kitüntetés alakjában. (Ehelyett bizony a közelmúltban büntetés volt falusi tanítónak — kántornak lenni.) (Ezt mégsem szabad mondanunk E A hivatás megtagadása lenne 1 Szerk.) A tanítók megfelelő képzéséhez tartozik a vidéki viszonyok ismerete, lakás, egészség, betegápolás, épületek tervezése, a társadalmi viszonyok színvonalának emelése, gyűlések, társulások megszervezése, pl. ifjúsági egyesület, gazdakör, szövetkezet sb. vezetése. E célból szüksége van különleges számtani ismeretekre, mezőgazdasági könyvelést kell tudnia, tájékozottnak kell lennie a gyakorlati élet- és növénytanban. Nem közömbös az, hogyan tölti el szabadidejét (Dr. Padányi Frank szerint: „Nem kell a pincébe menni.“ „A tanító ne igya meg a nemzet borát!“) Továbbá nem maradhat elszigetelten. Mindezekből látható,, hogy a falusi tanító olyan egység, melynek igazi és fontos szerepe van az emberek és dolgok nagy birodalmában. (The Times Educ.) Idézem a fent mondottakból: A nemzetnek többet kell törődnie falusi tanítóival . . . anyagiakban is. Csikvánd (1000 lakos) 1 évben két iskolára, két tanítóra 4000 pengőt költ. Ugyanott a dohányfogyasztás évi összege 5500 P, szeszes italokra elfogy 11.200 P. Igen érdekes és mostani tárgyunkkal nagyon összevág Hóman volt miniszternek a költségvetés alkalmával mondott beszéde ama részlete, melyben a munkanélküliségről szólt: ......igen sokat beszéln ek erről itt a Házban. Rámutatok arra, hogy a főok mégis az a beteges közfelfogás, mely az ifjúságot a gyakorlati gazdasági élet helyett a hivatalok felé tereli és mely a gazdasági pályában ma már szinte valami másodrendű foglalkozást lát. Az a téves, beteges közfelfogás, mely az iskolában nem valami műveltségosztó intézményt, hanem valami fixfizetéses pályára nevelő intézményt lét s a diplomában nem a műveltségnek, az iskolában szerzett képességnek a bizonyítványát látja, hanem utalványt valamely állásra . ..“ E felfogás ellen már az elemi iskolában küzdeni kell. Az elemi iskola a dolgozó néprétegek iskolája, átmenet a család és a társadalom között, tehát az előbbinek a munkáját folytatni, az utóbbira előkészítenie kell. Nem szóbeli és ülőmunkát kell végeztetni, hanem, hogy úgy mondjam, tudományosan kell tanítania a munkára. A falusi iskolának tehát munkaiskolának kell lennie a szó legszorosabb értelmében. Az előbbiekből következik, hogy iskolai munkánk nagyrészét a tantermen kívül kell végeztetni. Kevés legyen a szó, több a tett.
