Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Kristóf Kálmán: Nevelési célok a falusi népiskolában
333 Jó emlékezetbe vésnünk : A gyermeknek joga van a levegőhöz és a napfényhez ! Nincs unalmasabb valami, mint növényekről és állatokról tanítani a tanteremben 1 De micsoda élvezet az élő szervezetet a maga környezetében és természetes viszonyai között tanulmányozni 1 Mily könnyű a szemléltetés, mily könnyű a tanítás és a tanulás ! Az, élet: harc az életért, harc a táplálékért, a levegőért, a napfényért. És ez a harc nem a tankönyvekben folyik és semmi szóval nem lehet érzékeltetni, pedig ez az élet és ennek a látására is meg kell tanítani a gyermeket. Hogyan lehetséges a sziklából élni ? Hogyan lesz a humusz? Minderre felelnek a s abadban tartott megfigyelések. A növények megfigyelése mennyi problémát vet fel újra meg újra, és mennyire szemléletes, gondolkodásra, következtetésre ösztönző, hitet ébresztő. A teremben az anyagot elvégezzük, a gyermeket kivégezzük. A gyermekek szenvednek, ha folyton zárt teremben ismertetik számukra a természetet. A szabadban a valóság szemlélése közben többet tanulnak 1 óra alatt, mint teremben 3 órai könyvforgatás mellett. S az ismeret mennyivel értékesebb! A földrajzot még jobban taníthatjuk a szabadban, mint a természetrajzot. Az égboltozat és a nap mindenütt látható, a felhők, a harmat, a köd, a szelek, a hőmérsékleti változások mindenütt érzékelhetők. Alaprajzokat, térképeket vázolni homokgödör felhasználásával mindenütt lehet. Tájképszemléf'eiés, térképolvasás csak a szabadban valósítható meg. Az összefüggést az éghajlat, termény és talaj közt, vagy a föld felszínének változását a természet erőinek hatására és az ember munkájának következtében csak künn lehet tanítani. Számtant tantermen kívül főleg a területmérés kapcsán lehet gyakorolni. Nagyobb konkrét feladatok kitűzése jó, melyet a gyermekek csoportokra oszolva közösen oldanak meg. A gyermeknek sok mozgásra van szüksége, ami a tanteremben lehetetlen, szabadban pedig csak előmozdítja a tanítás sikerét. A gyakorlati nevelés és a munkára nevelés érdekében nagy gondot kell fordítani a kézimúnkára. Nagy részét a szabadban végezhetjük, de amit a tanteremben végzünk is alkalmat ad a mozgásra, így a tanulók örömmel végzik. Különben is sok örömet tartogat ez a tárgy a kicsinyeknek. Különösen, ha valami hasznos tárgyat készíttetünk, mert céltalan munkát nem szeret. Az alakra való emlékezést, a megfigyelő képesség fejlesztését igen jól szolgálja a kézimunka. Nem hagyható figyelmen kívül a szabadban tanításnak egészségügyi vonatkozása sem. Nem mindegyik gyermek vágyik a szabadba, vannak, akik nem szoktak hozzá a szabadban való tartózkodáshoz. Mentséget is hoznak fel : fáznak, nedves a fű stb. Parancsra való kivonulás nem sok eredménnyel biztat. A szabadban az egyik erélyes, a másik bágyadt. Az eredményt mindenesetre nem kell sürgetni. Minden egyes növendékkel foglalkozni kell. Hosszas magyarázatra nincs szükség, mert a gyermek elméje nagyon élénken működik a szabadban. Tantervűnk az egészségtan tanításának a célját így határozza meg: „A családban és iskolában megszokott egészséges életmód
