Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Hírek - Kántori rovat
37 Az evangélikus egyházi zene és az evangélikus énektanítás problémái.* Irta : Koch István ev. tanító, Budapest. Evekkel ezelőtt Országos Tanítóegyesületünk hivatalos lapjában, az „Evangélikus Népiskoládban, egyházi zenénk egyik kiváló reprezentánsa rövid cikke fölé e két szóból álló címet írta: Virrad már! E cikket egy közgyűlési indítvány inspirálta írójának. A közgyűlés által elfogadott indítvány kimondotta a kántori szakosztály felállítását. Rövidesen megindultak lapunkban a Kántori Rovat cikkei, melyeket sokan olvastunk és melyekből sokat tanulhattunk. Ügy éreztük akkor magunkat, ezelőtt 6 esztendővel, hogy minden cikk és közlemény egy-egy életet árasztó napsugár, mely az egyházi zenénk egén tornyosuló közöny-feilegeket igyekszik áttörni, hogy nagy ősök ereklyekincsei tiszta fényükben ragyoghassanak az utókor nemzedékei előtt, mutatván azt az útat, melyet, mint késői utódoknak, hűségesen követnünk kell. Ügy látszott akkor, hogy valóban közel a virradat! És most, hat esztendő távlatán visszatekintve, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy bizony a felhők csak oszla- dozóban vannak, de a teljes virradat még egyre késik. Pedig, ha szétnézünk egyházi zenénk berkeiben, láthatjuk, hogy rengeteg a tennivaló és a megoldatlan probéma. Az a sok komoly akarattal és ügyszeretetből fakadó ambícióval íródott cikk csak a pusztában kiáltó szónak tűnik! Pedig egyik cikkíró sem ajánlott megoldhatatlan és lehetetlen megoldást. Bármelyik megvalósítható lenne, ha széles körökben, fenn és lenn jóindulatú megértésre és elhatározásra késztető ügyszeretetre talált volna. Csekély erőmmel és szerény tudásommal a következőkben szeretnék rámutatni egyházi zenénk egynémely problémájára és érdeklődést érdemlő kérdéseire. Mikor egyházi zenéről beszélünk, akkor tulajdonképpen egy gyűjtőfogalomról van szó, mely akár egymásra építetten, akár pedig egymásmellé rendelten a következő három témakört foglalja magában: 1. Iskolai egyházi énektanítás. 2. Istentisztelet, mint az egyházi zene elsőrendű és elsősorban fontos művelési területe. 3. Magasabb, istentiszteleten kívüli egyházzenei megnyilatkozási területek, mint egyházi hangversenyek, vallásos estélyek,,gyülekezeti napok stb. Bennünket, mint népiskolai pedagógusokat, elsősorban az első terrénum érdekel. Annak is csak egy ága, a népiskolai egyházi énektanítás ügye. (Bár érdemes volna szólani a középiskolai egyházzenei problémákról és lehetőségekről is, különösen ahol jól szervezett és vezetett zenekar és énekkar áll rendelkezésre. Csak egy gondolat áll előttem, mint követendő példa : Bach lipcsei Thomanerchor-ja.) Azt szokás mondani, hogy az iskola a templom veteményeskertje. Ezt a találó megállapítást elfogadván, be kell látnunk, hogy a népiskolára óriási feladat vár egyházi zenénk felvirágoztatása érdekében. * A budapesti egyházmegyei Tanítói Kör 1937 szeptember 29-én tartott köz- gyűlésén elhangzott felolvasás.
