Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Hírek - Kántori rovat
38 Hiszen kicsiny emberpalántáink seregéből lesz egyházunk gerinces, áldozatkész, egyházát szerető, istentiszteletet látogató, korálokat éneklő hívő serege. Itt a népiskolában kell tehát lerakni az építő- munkának a fundamentumát! Az első probléma, mely felvetődik : az elemi népiskolában tanítandó egyházi énekek mennyisége és milyensége. Az 1910. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 82. pontja meghatározta a népiskola hat osztályában tanítandó énekeket, nemcsak szóm (45), hanem névszerint is. 1925-ben ezt a kötelező sorrendet módosították a gyermekek hangterjedelmének megfelelően. 1931-ben azonban az egyetemes közgyűlés „intenzivebb“ egyházi énektanítást kívánván, 90-ben állapította meg a tanítandó énekek számát. Arról azonban nem történt intézkedés, hogy mely korálok adják a 90-es tömegszámot, így történt meg azután, hogy a választás rábízatvan a tanítókra, előfordult oly eset is, hogy a II. osztályos gyermekek iskolalátogatáskor „Jehova, csak neked éneklek“ kezdetű korállal mutatkoztak be, melynek hangterjedelme az oktáván felül még egy (tiszta) kvart. Szabadon választott korái volt, de a tanító nem gondolt arra, hogy tantervűnk előírja a második osztályban a 8 hangnyi terjedelemben való énektanítást. Ez pedig vonatkozik az egyházi énekek tanítására is. 1933-ban azután belátván az egyetemes közgyűlés azt, hogy a 90-es minimum feltétlen csökkentést kíván, 60-ban állapította meg a tanítandó énekek számát. .(E 60 ének pontos jegyzékét az új vallásiam tanterv tartalmazza. Összeállítása a gyermek hangterjedelmének figyelembevételével, szakszerűen történt. Szerk.) Ez kedvező körülmények mellett meg is valósítható. Sajátságos azonban, hogy még mindig van egyházunkban felelős tényező, ki azt óhajtaná, hogy a korálkönyvben levő összes korálokon felül még a régi, korálköny- vünkben nem közölt énekeinket is tanítani kellene. Sokkal fontosabb és üdvösebb volna, ha az iskolát, ezt az előnyös és kiváló munkaterületet, arra használhatnók fel, hogy egyházi zenénk ismét a régi, eredeti fényében tündölhessen. Gondolok itt elsősorban a koráléneklés ritmikus reformjára Ezt már a népiskolában kell elkezdeni, hogy a felnőtt korban lelki szükséggé váljék. A ritmikus koráiról később még bővebben fogok szólani. Mi a tennivaló tehát az egyházi ének iskolai tanítása terén ? Elsősorban a tanítóképzőkre vár nagy feladat. Hiszen egy evangélikus tanítónak jó kántornak is kell lennie. Az evangélikus képzőkben nincs is semmi hiba. De annál több az államiaknál. Van állami képző, ahol német szakos tanár tanít protestáns egyházi zenét, holott három éven át egyszer sem ült orgonához. Egy másik helyen szintén közismeretszakos tanár tanítja jövendő egyházi zenészeinket, ki 3 szólamú manuáljátékot tanít, mondván, hogy a 4. szólamot úgyis a pedál hozza (különösen, ahol csak harmonium van). Pedig milyen könnyen megvalósítható volna a probléma olymódon, hogy egyházi zenénk valamelyik kiváló képviselője, mint óraadó, bejárna az állami képzőbe, és vezetné a kántori tanfolyamot. Talán minden képzős városban volna egyházi zenészünk, aki méltóbb volna erre a hivatásra, mint egy állami képzőintézeti tanár, akinek talán csak annyi a kapcsolata evangélikus egyházunkkal, hogy protestáns vallású. Ezzel
