Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Vida Béla: A tanító a gyülekezet életében
302 kát és fülünkbe súgja : — „Csak tovább, tovább ! Ember küzdj és bízva bízzál !“ Mi a szerepe a tanítónak különösen ott, ahol lelkész nincsen a gyülekezetben ? A hívek lelki életében őre, istápolója, valósággal lelkipásztora kell, hogy legyen. Hogy ez lehessen, elsősorban minden tekintetben neki kell jó példával előljárni, életével, viselkedésével odahatni, hogy példája szinte észrevétlenül megváltoztassa, jobbá, hitéletben gazdagabbá tegye gyülekezete tagjait. A tanítóválasztás során különösen ma, amikor annyira elfajultak ezek a választások, hogy szinte kivétel nélkül pártokra, mégpedig gyűlölködő ellenséges pártokra szakítják szét a gyülekezet összességét, — olyan ellentétek támadnak, amelyeket ha tapintatos és pártatlan eljárással meg nem szüntet a megválasztott tanító, valósággal pokollá teszik életét. Olyan lesz a helyzete, mint azé, aki állandóan a tűzhányó hegy felett jár, mely minduntalan kitöréssel fenyeget. Ha már megválasztották, ne nézze azt, hogy ki volt mellette, ki volt ellene. Éppen az ellentábor embereit kell igyekeznie barátságos magatartásával, szívélyességével leszerelni. Kellő bánásmóddal rövid időn belül a legjobb embereivé válhatnak. Megtörténik, hogy még köszöntését is csak immel-ámmal, vagy egyáltalán el sem fogadják. Ez ne keserítse el, mert egy-két esetben, ha el is marad kezdetben a kalapemelés, a magyar ember veleszületett tisztességtudása végül is győz és nemsokára nem fogja megvárni a tanító előre való köszöntését, hanem igyekszik azt megelőzni. (A tanító ennyire nem alázkodhatik meg. A megválasztott tanító elöljárója a gyülekezetnek. Előre legfeljebb csak az idősebbeknek köszönjön. Másoktól meg kell kívánnia, hogy őt előre köszöntsék. Szerk.) Látogassa végig a gyülekezet tagjait, gazdagot, szegényét, barátot, ellenfelet egyaránt. Talán lesz olyan ember, aki meghallva, hogy mindenkihez ellátogat az új tanító, előre felteszi magában, hogy barátságtalanul fogadja, hogy majd elveszi ő a kedvét, majd így, majd úgy csinál. Ezt el is mondja másoknak is, úgyhogy már előre a tanító fülébe jut, aki aztán ezt hallva, nehogy azt a megbocsáthatatlan hibát kövesse el, hogy az illető házát csak véletlenül is elkerülje látogatásai során. Helyrehozhatatlan hiba lenne ez, mert hiszen a magyar ember hagyományos vendégszeretete sehol sem él olyan bensőségesen, mint a falu emberének lelkében. És ha a férfi az első pillanatban kelletlen arcot mutat is, a ház asszonya önkénytelenül széket töröl és szívélyes hangon kínálja üléssel. Itt azután már a tanító feladata, hogy olyan beszédtémát pendítsen meg, ami feltétlenül érdekli és felmelegíti irányában a házbelieket. Ha iskolás gyermek van a háznál, aziránt érdeklődjék legelsősorban is. Tudvalevő, hogy a legkérgesebb szivű ember is felmelegszik, ha gyermekéről van szó. Ha gyermek nincs a háznál, akkor is van valami, amiről beszélni lehet. A gazdaság sokféle ága, a falu ezer ügye-baja mind alkalmas az élénk beszélgetés megindítására. Csak az a fontos, hogy a tanító ne hallgasson, ne várja a házbeliektől a beszélgetés megindítását, arra azonban vigyázzon, hogy olyan valamiről ne beszéljen, amiben tájékozatlan, mert a falu embere a legveszedelmesebb kritikusa a világnak. Egy fiatal kolléga többekkel való beszélgetése során azt
