Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában
298 áiigazságot, tévtanoknak meg nem hódolnak és mindjárt az első támadásra meg nem ijednek. Olyan emberek kellenek, akik eszüket ki tudják használni és olyan nemzedéket igyekezünk felnevelni, melynek lelki világa nemcsak a múlt legendáival telik meg, hanem a jelenkor vívmányai és tényei iránt is bír érzékkel és a tudomány igazságait elismeri és befogadja. A munka tudománya, az emberi szolidaritás nagy gondolata, olyan erkölcsiség, mely az önrendelkezés jogá'n és a népek nemzetközi egységén alapszik, az legyen az új rend, melyhez az ifjúság nevelésének igazodnia kell. Csak akkor jő el az Ígért szebb élet boldog országa, ha a gazdasági és politikai felfordulást a lelkek forradalma is nyomon követi. Kultúrszocializmusra, egységes és egyenletesen elosztott népműveltségre van szükség, hogy a műveltség, az erkölcs, a jólét és tudomány közkincsé váljon minden polgár számára és nemcsak a gazdagoknak és születésüknél fogva egyeseknek magántulajdona lehessen. Nem csak anyagi előnyöket hajhászó, hanem olyan embereket kell az iskolának nevelnie, akiknek az élet erkölcsi és szépérzéki megnyilatkozásai iránt is van érzékük. A földi boldogságnak alap- feltétele a sokszorosan kifejlesztett szépérzék, hívő szív és aggkorban is megőrzött gyermeki kedély. Mindezt kell kisdedeinknek útravalóul adnunk, ha azt akarjuk, hogy egykor boldogok legyenek. Ezt pedig csak alapos, valláserkölcsi, izgatásoknak talajul nem szolgáló vallásoktatással érhetjük el ; már azért sem száműzhetjük azt iskoláinkból. Érzelmileg minden tanító közel áll a társadalmi világfelfogáshoz, és meggyőződése, hogy az emberiséget lázas állapotától csak a valóban eszményien felfogott, tiszta szociálizmus szabadíthatja meg. Csak a vallásoktatás kérdése az az Achilles sarka, melyen e felfogása megsebezhető, mert nem képzelhető olyan tanító, aki a legelső, a legeszményibb, legtökéletesebb szociálistánál különbet állíthatna oda példaként, mint azt, aki a szeretet kommunizmusáért a legkínosabb halált szenvedte el a keresztfán. Miért ne állítsa tehát az iskola a Megváltót eszményként a gyermekek elé és miért zárjuk ki a vallásoktatást az iskolából, mikor már természeténél fogva csak ez lehet főtárgya oktatásunknak ? És a lelkészen kívül ki tanítsa? Természetes, hogy csak a tanító, aki egész napon át a gyermekekkel foglalkozik és azok lelki világát legjobban ismeri és éppen azért lelkileg is legközelebb áll hozzájuk és akinek minden tantárgy bőségesen nyújt alkalmat ahhoz,, hogy tanítványaiban a vallásos érzületet felkeltse és mélyítse. El lehet-e például képzelni azt, hogy a tanító akkor, amikor a hangyáról, méhecskéről, a költöző madarakról stb. beszél, rá ne mutasson a Teremtő gondviselő bölcseségére, mely már ezen jelentéktelen teremtményeinek munkaösztönében, rendszeretetében, helyi érzékében tájékozó képességében megnyilatkozik ? És nem nyujt-e az alvó és ébredő természet, a csillagos ég ezernyi csodáival minduntalan alkalmat, hogy ezen tüneményeken Isten jelenlevőségét. mindenhatóságát szemléltesse és érzékeltesse ? Magasztos hivatásának magát teljesen átengedő tanító kezében minden tárgy a vallásoktatás szent
