Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában
295 kát bensőleg akkor, ha a Krisztusban kinyilatkoztatott Isten előtt hajolunk meg? Bizonyára nem. Mert ha Krisztussal találkozunk, akkor nem idegennel, hanem magunkkal és személy szerint is jobb emberrel találkozunk. Tertullián évszázadok tapasztalatait e mondatba foglalja össze: „Az ember leiké már természeténél fogva is keresztyén.“ Krisztushoz hasonlóan vagyunk teremtve. Olyanoknak kellene nekünk is lennünk, amilyen 0 ! Azért ösztönöz az — ami legjobb bennünk — arra, hogy teljes odaadással és engedelmességgel átengedjük magunkat, az Üdvözítőnek. Aki tehát Krisztust vallja belső élete törvényének az nem idegen akarat, hanem a maga szellemének törvénye előtt hajol meg. Azért szubaddá csak az lesz, aki a Krisztusban kinyilatkoztatott Isten alá rendeli magát. Aki ezt a felszabadító függést Istentől megveti, az a világ szolgasága ellen nem tud védekezni. Szállóigévé lett az a mondás is, hogy a keresztyénség a bérgondolat szolgálatában áll, mely a cselekvés erkölcsi tisztaságát veszélyezteti. Vegyük csak kissé közelebbről szemügyre ezt az állítást. A keresztyénség azt hirdeti, hogy megelégülnek az igazságot szomjúho- zók és hogy boldogok, akiknek szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják. A boldogság tehát abban van, ami erkölcsi viaskodásunk célja, az igazságban, az Isten és emberek közt létesülő szeretet- közösségben. Itt tehát adva van az, amit a vallástalan erkölcsnek oly fájdalmasan nélkülöznie kell : a kezesség és biztosíték arra vonatkozólag, hogy az erkölcsi célt elérjük. Az Istennel való közösség biztosítja tehát erkölcsi egyéniségünk sérthetetlenségét és megóv bűnlőj és haláltól. így fest a keresztyén bérgondolat 1 És ebből a tiszta erkölcsi bérgondolatból nyerjük a legnagyobb erkölcsi erőt és győzelmi bizalmat. Bánatunkban ez acélozza meg kitartásunkat, ez óv meg a kishitűségtől, az erkölcsi ájultságtól és tehetetlenségtől; ez kelti fel bennünk a bátorságot és elszántságot is, hogy a szeretet szolgálatában mindent feláldozzunk és inkább halálra szánjuk magunkat, de igazságtalanságot nem követünk el. Ez a hit megtöri a vad szenvedélyeket és bensőleg felszabadítja azokat, akik a bűn és szégyen ingoványában vergődnek. Aki ezt a hitet komolyan vallja, az győzedelmeskedik bűnön és halálon. A keresztyénség egyeseket és népeket újít meg. És miből élnek a népek ? Csakis tagjainak tisztaságából, szeplőtlenségéből és áldozatkészségéből. Fajtalanság és erkölcstelenség testi erejüktől fosztja meg és bensőleg is szétrobbantja a népeket. Erkölcstelen nép — elveszett nép. Azért függ minden az eikölcsi források tisztaságától. Azért is vetődik fel önkéntelenül a kérdés: meglehet-e az iskola vallásoktatás nélkül és pótolhatja-e a vallást a vallástalan, a világi erkölcstan ? Bizonyára nem 1 Csak aki gyermekeinek, népének romlását akarja, az kívánhatja a vallásoktatás kizárását iskoláinkból és aki nem akarja tudomásul venni, hogy a vallástalan erkölcs erkölcsileg meddő marad. Ha azt akarjuk, hogy minden jóra forduljon, akkor nekünk is más emberekké kell változnunk. Mind gondolatbeli, mind érzelmi
