Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában
296 világunkat alapos újjáépítésnek kell alávetnünk. Ha nem ébredünk gyarlóságunk tudatára és azt hisszük, eleget teszünk, ha a hittételeket értelem, gondolkodás és belső meggyőződés nélkül egyszerűen ledaráljuk, akkor ránk is illik Carlyle-nek, a nagy hisztórikusnak és emberismerőnek találó megjegyzése: „Kapard meg kissé a moszko- vitát és előtűnik a tatár." Nem tudódnék ki hamarosan, hogy mi sem keresztyének, hanem csak szánalmas hitbeli tatárok vagyunk, ha a ránk kendőzött hitréteget kissé lekaparnák rólunk ? Nem döbbennénk meg annak tudatára, hogy igaz keresztyének, meggyőző- déses protestánsok nem vagyunk, hogy minden csak máz és külszín? Nem kellene beváltanunk, hogy egész életünk csak alakoskodás, őszintének mondott emberszeretetünk csak hazugság és igazi örömünk csak a kárörömben jut kifejezésre ? Mi köze van tehát a vallásnak, a hitnek a világkatasztrófához, ha a vallás tanait sohasem követtük becsületesen, azokat sohasem alkalmaztuk igaz jelentőségük szerint, vagy azokat megérteni sehogy- sem tudtuk és igaz emberek sohasem voltunk ? Mi tehát ebből a tanulság? Az, hogy csak mélyen gyökerező hit és szívekbe ágyazott igazi vallásosság alakíthatja át az embereket önzetlen, gyűlöletmentes, állati gerjedelmek és irigység nélküli emberekké és csak ez óvhat meg bennünket egy újabb és még szörnyűbb háború veszedelmétől. Éppen ezért van szükség, most talán még jobban, mint bármikor máskor a mélyreható, szíveket hódító, kutató, alapos oktatásra iskoláinkban. Akik a vallásoktatást az iskolából ki akarják zárni (és vannak ilyen idegenből átcsempészett vér- és fajelméletet és pogányságot hirdető kótyagos elmék nálunk is feles számmal), azok egyre azt darálják : az iskola csak a tudománynak és igazságnak állhat szolgálatában és célja csak az lehet, hogy az embereket megtanítsa szépen és kellemesen élni. Az iskola, úgy mondják, — csarnoka az élet templomának, azért legyen gyakorlati és kerüljön mindent, ami bizonytalan, határozatlan, ismeretlen. Csak azt tanítsa, ami kézzel fogható, ami pozitív és ne foglalkozzék azzal, amit a homályosság misztériuma takar ; mivel pedig a vallás éppen ennek áldoz főképpen, azért nincs helye a vallástanításnak az iskolában. Azzal is érvelnek a faj- és vérmithosz apostolai, hogy a vallásoktatás türelmetlenséget, gyűlöletet terjeszt és okot szolgáltat máshitűek elleni izgatásra, de abban nem látnak következetlenséget, hogy hontalanná tesznek olyan embertársakat, akiknek csak az a bűnük, hogy ragaszkodnak ősi hitükhöz. Hát igen, gyűlöletet terjesztő, pogromot tenyésztő vallás- oktatásnak helye az iskolában nincsen. A vallásoktatás javító eszköz legyen, mely nem tűr korlátokat és nem követ önös célokat. Az emberiségnek jóvolta az összes rendelkezésre álló erők és erkölcsi erők kihasználásától függ. Erkölcsi erőket azonban csak erkölcsi nevelés fejleszthet. Az iskola tehát fenséges hivatását csak akkor tölti be, ha tényleg az erkölcsi nevelésnek szervévé válik. De ahhoz, hogy azzá legyen — mondják a vallásoktatást ellenző táborban — nem kell vallás, mikor lépten-nyomon másképpen is nyílik alkalom, hogy a gyermek kedélyére hathassunk. Az ótestá- mentomi, például a testvérgyilkos Kain, az atyját megtévesztő Jákob,
