Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában
294 teljes képzést nyújt ugyan az ifjúságnak, de durva vadembereket nevel belőle/* Azt is állítják : „A túlzott vallásosság és az igazi munkakedv olyan ellentétes pólusok, melyek sohasem érintkezhetnek." Munkaiszonyban szenvedő, lusta vallásosság ellen éppen mi tiltakozunk a legélénkebben, valamint azon állítás ellen is, hogy a földöntúli javak keresése képtelenné teszi az embereket földi feladataik teljesítésére. Igazság az, hogy éppen a vallás nemesíti meg e földön végzett munkánkat. Isten szeretete nem kényszerít a világból való tétlen menekülésre, hanem inkább az abban való készséggel és örömmel teljesített munka végzésére. Az Istennel való közösségből fakad a mindeneket legyőző erkölcsi erő. Ezzel szemben az a tétel: ami természetes az erkölcsös is, vagy a kultúrcselekedet az igazi erkölcsi cselekedet —■ nem érvényesülhet. Mivel a vallásnélküli erkölcs természet és műveltség közt különbséget tenni nem tud, azért a természet és műveltség világát jelenti ki legfőbb értéknek és akaratlanul is természet- és emberimádásra kényszeríti híveit. Ne felejtsd : „Bármit szeretsz, uraddá lesz, ha nem vagy elég erős ahhoz, hogy erősebb légy annál, amit szeretsz." Miként érvényesüljön az az Isten nélkül való, tartalcmnélküli ember és hogyan biztosítsa saját világával szemben szellemének függetlenségét, ha azt a világot mindennél jobban szereti és mindennél többre becsüli? Az a mai műveltség fejlődésének átka, minél inkább lesz külsőleg az ember ura a világnak, annál biztosabban válik annak rabszolgájává belsőleg. Világfeletti szabadság nélkül nem létezik igazi emberiség. Mit ér az, ha., az egész világot elnyerjük, lelkiekben pedig megkárosodunk? Önmagát veszti el az, aki a világnak és az embereknek szolgájává alacsonyodik. A világtól való belső függetlenségét és szabadságát csak az nyerheti el és csak az biztosíthatja, aki e földgolyóbishoz ragaszkodó vonzalmán kívül egy magasabb szeretet felett is rendelkezik. Az igazi evangélikus keresztyén a földtől és önmagától való függetlenségét csak akkor szerezheti meg, ha teljes és fölényes odaadással ragaszkodik Istenéhez. Aki ezzel az Istennel személyes érintkezésben van, az a világgal szemben megtalálja benne a túlsúlyt is és Isten által oly gazdaggá lesz, hogy a magáét már nem kell keresnie és önzetlenül keresheti azt, ami a másé. Ez vezet a felekezeti szeretethez. A világontúli és felette álló Istennel való közösség tehát szabaddá teszi a pályát az igazán erkölcsi élet felé. Minden embernek meg kell hajolnia testi természetének törvényei előtt, ha nem teszi, önmagát pusztítja el. Aki mérget vesz be, attól hal meg. Hasonlóképpen vannak az ember szellemének is törvényei, amik ellen önromlás nélkül véteni nem szabad. Az embert tehát mindenkor természetének testi és lelki törvényei — miket nem ő adott magának — irányítják és uralják. Nincs az ember szabadságának más lehetősége, mint az, hogy csak azt akarhatja, amit kell és önmagától csak azt teheti, amire adottságai vannak. Ha idegen törvény előtt kell bensőleg meghajolnunk, akkor szolgaságra ítélteknek érezzük magunkat. De idegen akarat alá hajtjuk-e magun
