Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában
293 érezni és cselekedni, mint ahogyan azt az Üdvözítő példaadásából tanulhattuk volna, akkor az a gyilkos és következményeit még most is sinylő rettenetes vérzivatar nem zúgott volna el felettünk. Nem az egyházat, hanem egyedül minket terhel minden felelősség azért, ami azt a rémes világszerencsétlenséget felidézte, de ezt nem akartuk bevallani és mivel a legjobb védelem mindig a támadás, azért rohamra fujtuk a harci tárogatót és könnyűszerrel bedűltünk azoknak, akik teietorokkal egyre azt ordították: „El az egyházzal, a vallással, mert az nem tud nevelőleg hatni 1 A dogma fojtó ölelésétől az erkölcsöt meg kell szabadítani, mert erőteljesen és tisztán csak akkor tud fejlődni. Az emberiségnek vallástalan, istentagadó erkölcstelenségre van szüksége. Az Isten hitével összekötött erkölcs az embert elidegeníti a valóságtól, a földitől, az égen innen fekvőtől és csak e világon túli célokat követ. Nitzschére hallgassatok, hirdették az új világújítók, az ő tanítása az igazi. Maradjatok hívei a földnek és ne higyjetek azoknak, akik földöntúli boldogságról mesélnek nektek. Nem kell vallás, mert az a léleknek függetlenségét befolyásolja és az ember önelhatározását gyengíti. Emberre idegen akaratot kényszeríteni nem szabad. Jó csak az, ami magától, a szív mélységéből fakad és nem az, amit csak mások kedvéért cselekszünk. Az egyéniség lényege az önrendelkezés, saját magának tisztelete. Ha erkölcsi cselekedeteink nem ezen szabad önrendelkezésből származnak, akkor személytelenek, tehát erkölcstelenek. Mindenki önmaga adja meg magának azt, ami jó és rossz, mindenkinek tehát önmagának kell saját erényeit is megtalálnia, felfedeznie. Az erkölcsi életnek minden meg jutalmazása és dicsérete erkölcstelen. A jót önmagáért kell nyújtani és nem szabad azt közönséges bérmunkává lefokozni és mivel a keresztyén vallás ezt hangsúlyozottan cselekszi, azért van vele szemben főlényben a vallástalan erkölcs.“ Arról azonban megfeledkeznek ezek az új igehirdetők, hogy a vallástalan erkölcs alapelveiben voltaképpen a keresztyénségre támaszkodók, mert a valóságban nincsenek is önálló és jellegzetes követelményei. Nagyjában tehát a vallástalan erkölcstan egyezik a keresztyénség felfogásával. Oswald például azt mondja: „Az a legjobb ember, aki maga körül a legtöbb boldogságot teremti. Összes erkölcsi eszményeink egyidejűleg szükséges társadalmi ideálok is. Az erkölcs semmi más, mint magaviseletünk mikéntje embertársainkkal szemben.“ Ez nemde semmi más, mint csak körülírása • a keresztyén parancsolatnak: a szeretetnek. És mit bizonyít ez ? Semmi mást, mint azt, hogy a vallástalan erkölcs képviselői anélkül, hogy sejtenék, akaratlanul is az evangélium forrásaiból merítenek. Nipponban és Indiában a vallástalan iskolaoktatásnak következményei az erkölcsöknek rohamos süllyedésében jelentkeztek és ott éppen azért sürgetik a vallásoktatásnak újból való bevezetését. A sajtó egyre hangosabban követeli: „Vissza a régi és új istenekhez!“ Franciaországban a parlamentben, az inkább kommunista, mint szociális színezetű képviselő, Allord, a tények nyomása alatt kénytelen kijelenteni : „Isten nélkül nincs erkölcs, erre pedig szükség van. A radikálisok vallástalan iskolaprogramja csődöt mondott, mert
