Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Az evangélikus egyházfogalom és az evangélikus iskola
Megszokja az idegen szokásokat, szertartásokat, istentiszteleti rendet és lassanként vérévé, meggyőződésévé válnak lelkében még a kézenfekvő tévtanok is. A legjobb esetben közönyössé válik evangélikus egyházunkkal szemben. Igen gyakran pedig azt tapasztaljuk, hogy a mai helyzetben az ilyen gyermekek egyházunkra nézve teljesen el is vesznek. Hithű, önzetlenül áldozatkész, a mártiromságot is eltűrő, kemény kötésű és öntudatos evangélikus egyháztagokat csak az evangélikus népiskola nevelhet. Ha tehát ilyen szempontból feltétlenül szükségünk van evangélikus iskolákra, akkor ugyanezen oknál fogva az ev. iskolának szüksége van az evangélikus egyháznak állandó áldozatos támogatására. Enélkül az iskola csonka és befejezetlen volna. Talán felesleges is, mert nem volna az ilyen iskolának szerves folytatása, kiegészítése, befejezése. Egyház nélkül az iskola olyan, mint egy épület tetőzet nélkül. Mint egy kép keret nélkül. Üres, színtelen, íztelen. Főleg pedig gyakorlati végcél és befejezés nélküli. Az evangélikus népiskola előcsarnoka a gyülekezeti életnek. Hogy az átmenet minél tökéletesebb és minél simább, áldozathozóbb legyen, evangélikus népiskoláinkat az iskolai gyülekezetek révén és segítségével minél szervesebb összefüggésbe kell hozni az evangélikus egyházzal, annak életkörülményeivel. Az iskolai gyülekezetek révén mérhetetlen sokat tehetünk egyházunk jobb jövendője érdekében. Elsősorban lelkileg, mert kellőképpen előkészítjük az új nemzedéket és képessé tesszük így arra, hegy mint az egyház leendő nagykorú tagjai az igét áhítatos lélekkel hallgassák, megértsék és befogadják. Képessé tesszük őket arra, hogy hitbuzgó imában, a szentségek gyakori élvezete révén állandó lelki közösségben éljenek a mennyei Atyával és így élő tagjai legyenek az egyháznak. Kellő időben önzetlen áldozatkészségre szoktatjuk őket. Hogy kint az egyház és iskola fenntartó tagjai majdan ne nyűgnek, tehernek, hanem boldog örömnek tekintsék, ha az egyház és annak intézményei számára áldozatot hozhatnak. Azt ne zúgolódva, hanem készséggel, öntudatosan tegyék és ebben az áldozatban is Istennek kegyelmi ajándékát lássák. Bátran mondhatjuk, nézd meg az evangélikus népiskolát és meglátod ennek tükrében evangélikus egyházunkat és annak jövendőjét. Amilyen az evangélikus népiskola szelleme, olyan lesz evangélikus egyházunk szellemi arculata és egész jövője. A régi evangélikus népiskola teljesen az egyház szolgálatában állt. Hiszen az egyházi élet előmozdítására alakították a népiskolákat. Hitünk csak úgy tudott a nép lelkében mélyen gyökeret verni, hogy a reformáció az isko'ák által a nép kezébe adta a Bibliát. Iskolák nélkül a nép sohasem tudott volna behatolni az ige szellemébe. Néhány évtizeddel ezelőtt még nálunk Magyarhonban is a népnek egyedüli olvasója a Biblia, az énekeskönyv és a Káté volt. E három könyv volt evangélikus népünk minden üdvössége, boldogsága, mert benne balsorsban, szenvedésben enyhülést és vigasztalást talált. A szabadkőmíves áramlatnak, a mindjobban elterpeszkedő új világnézeti bölcseségnek lett a következménye, hogy a felekezeti
