Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Az evangélikus egyházfogalom és az evangélikus iskola
260 iskolák lassanként új vágányra tolódtak. Az áldozatkészségnek a megcsappanása, a terheknek nagymérvű, szinte lehetetlen, elviselhetetlen emelkedése, ennek következményeként az államsegélynek fokozottabb mértékben való kényszerű igénybevétele folytán egyházunk mindjobban az államhatalom vazallusává lett és kénytelen volt eltűrni, hogy az újabb és újabb tantervekkel kapcsolatban a felekezeti jelleg, az egyház komoly szolgálata elhomályosult és maholnap már ott tartunk, hogy nem találjuk otthon magunkat a saját iskoláinkban. Alig tudunk gondoskodni a hitoktatás eredményességéhez feltétlenül szükséges óraszámról. Ma már az állami tanferv több óraszámot állít be a testgyakorlásra, mint a hiitanra. A rajz, kézimunka, szlöjd stb. ma már állami szemszögből fontosabb szerepet játszanak, mint a hittan. Pedig, hogy mit ér az ügyes kezű, fürge, edzett honpolgár valláserkölcsi nevelés nélkül, fényesen igazolja az orosz és spanyol kataklizma 1 Az iskola mai megváltozott életkörülményei nehéz helyzet elé állítják az iskolát és magát a tanítót. Meg kell valahogyan mentenünk az iskolát az egyház számára, hogy azzal szemben úgy tehesse meg kötelességét, amint azt annak létérdeke megkívánja. Vissza kell adnunk az iskolát eredeti rendeltetésének, hogy az egyházat azzal a lendülettel szolgálhassa, amint azt a múltban tette ! Dr. Kapi Béla püspök úr Önagyméltósága bölcs előrelátása folytán megalakított iskolai gyülekezeteink segítségével Dunántúl megnyílt a lehetősége annak, hogy megvessük alapját a régi evangélikus iskola szellemének. Annak a szellemnek, mely megszeretteti a gyermekseregen keresztül az éneket, imádságot és az igét. Amely öntudatos és önzetlen áldozatkészségre neveli a leendő egyháztagokat. Amely már jóeleve felébreszti a leendő egyházvezetőkben a felelősségérzetet. Ha ezt a munkát sikerül fokozni, ha ebben a szellemben sikerül felnevelni azt a bizonyos új generációt, akkor nemcsak a jelent, de a jövőt is megnyertük. A jelent is, mert tapasztalati tény, hogy ezek a kicsinyeink lesznek leghívebb segítőtársaink, valóságos kis apostolaink minden nemes és szép eszme keresztülvitelénél. Tapasztalati tény, hogy az iskolai ifjúság szellemén keresztül meg tudunk változtatni családokat, egész gyülekezeteket. így természetesen az egész nemzetet is! Mégpedig egészen rövid idő alatt. Az iskolai gyülekezet kellő irányítással és helyes ráneveléssel, tapintatos vezetéssel leghívebb segítőtársunk abban a munkában, mely evangélikus öntudatra, önzetlen áldozatkészségre és evangélikus hithűségre neveli a felnőtteket is. Főleg áldozatkészségre ! Nemcsak a gyülekezet keretében, hanem annak határain túl is. Egyetemes egyházi szempontból ez kétszeresen fontos, amikor közintézményeket kell létesíteni, fenntartani, támogatni. Amikor a veszélyeztetelt frontokon új iskolákat, új templomokat kell építeni és fenntartani. Amikor nemcsak egy gyülekezet, hanem egy egész nagy társadalom szegényeiről elhagyottairól kell gondoskodni és kórházi szegény betegeket kell áldozatkészségből ápolni. Amikor könnyeket kell felszántanunk, nyomorúságot, fájdalmat kell enyhítenünk, amikor vígasztalunk, ápolunk és ezer felé segítünk 1 Az iskola éppen a kicsinyek gyülekezete révén nagy lépéssel
