Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Az evangélikus egyházfogalom és az evangélikus iskola
258 a Krisztus él, uralkodik az idők végezetéig és vezérli azokat, akik az evangéliumi ige és a szentségek által vele életközösségre léptek. A Krisztus által alapított láthatatlan egyház külső, tehát érzékelhető formában az egyes gyülekezetek életében válik érthetővé, az evangéliumi hitből táplálkozó vallásos élet által. Krisztus az ő egyházáról állandóan, mint királyságról beszél és ezt sokféle földi értelemben szemlélteti a hívek megértésére. Összehasonlítja pl. egy terebélyes fával, melynek ágain a madarak fészkelnek és megpihennek. Beszél róla, mint mustármagról, hogy szemléltesse fokozatos fejlődését és terjeszkedését. Igazgyöngynek mondja, hogy felmérje előttünk felbecsülhetetlen értékét. Beszél róla, mint szőlőről, hogy megízlelje velünk a dolgozó munkásnak kegyelmi bérét. Ismét egy másik alkalommal, mint fényes királyi mennyegzőt állítja elénk, hogy feltárja előttünk az örök életnek gondtalanságát, soha el nem múló boldog örömeit. Hallunk azután egy nyájról, egy pásztorról, amikor is világos lesz előttünk a végcél, mely pedig nem lehet más, mint a hívők egységes serege a Jézus Krisztus fővezér- sége alatt. Evangélikus egyházunk tagjait a krisztusi szeretetből fakadó mélységes hit és vallásos élet tartja össze. Ennek a hitnek és vallásos életnek a megteremtője pedig az evangélikus népiskola. Éppen ezért az evangélikus népiskola az a sziklaszilárd fundamentum, melyen evangélikus egyházunk biztos jövője felépül. Evangélikus egyházunknak létérdeke tehát az evangélikus népiskola. Nélküle egyházunk elsorvadna, végpusztulásra volna ítélve. Finnek végtelen nagy fontosságát ismerte fel Luther és a többi reformátor is, amikor igyekezett a templomok mellé iskolákat is állítani, hogy így az egyház jövőjét biztos alapra helyezzék. A mai evangélikus népiskolának ezenkívül még a mai gazdasági berendezkedésünk, a fizikai lehetőségek, a közműveltség előrehaladása, a szociális viszonyok és egyéb tényezők adják meg a létjogosultságot, hogy mint a szülők megbízottja teljesítse magasztos hivatását. Az iskolai nevelés tulajdonképpen formába öntése annak a vallásos nevelésnek, melyet otthon a szülői háznál nyerünk és amely vallásosságunk egész életünkre kiható mély és áldásos nyomokat hagy lelkűnkben. Minden iskola olyan nemzedéket nevel, amilyen jellege van az illető iskolának, mert természetszerűleg rányomja a maga egyéni bélyegét arra a gyermekseregre, amely nevelésének áldásaiban részesül. A francia szülők ennek tudatában, megborzadva a forradalmi rémuralom következményeitől, az állami iskolák melleit maguk is tartanak fenn iskolákat és már a boldog békevilágban is évi 60 millió frankot költöttek ezekre az iskolákra azért, hogy gyermekeiket ne tanítsák a börtöntölteléknevelő erkölcstan szerint. Evangélikus népiskolákra pedig különösen éppen azért van szükség, hogy az evangéliumi szellemben való nevelés lehetőségeit teljes egészében biztosíthassuk. Csak az evangélikus iskolában nevelt gyermek lehet evangéliumi szellemtől átitatott, hithű, áldozatkész, élő tagja evangélikus egyházunknak. A nem evangélikus iskolában nevelt evangélikus gyermek lelki berendezettsége teljesen átalakul.
