Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Emlékezés
242 Emlékezés. Amitől márhónapok óta féltünk, amiért szívünk egyre jobban aggódott: június 16-án íme szomorú valóság lett. Aggódó lelkünk imád- ságos könyörgése, tanítótestvéri részvétünk segítségre is oly örömmel kész együttérzése sem tudta megállítani a vég közeledését : Kiszely János félévi szenvedés után csendesen elhunyt. Országos Tanító- egyesületünk másfél éven át hű sáfára, lapunk fáradhatatlan kiadója, üdülőházunk intézőbizottsági tagja, egyesületünk életében több ember munkáját végezte. Nem a díszét kereste munkavállalásának, hanem mindig az alkotás örömét, a haladás, a fejlődés iránymutatását tekintette céljának. Amint tanítói hivatását Istentől nyert elhiva- tásnak, nem hivatalnak tartotta, úgy lelke egész odaadásával, szíve minden melegével szolgálta minden közéleti munkavállalását. Nemes életfelfogással tette munkamezővé iskoláján kívül a tanítóegyesületi élet szolgálatát, egyházközségének széleskörű tevékenységre alkalmat kínáló vetésterületeit, a város társadalmi életének körét, ahol számos egyesület tevékeny, irányító munkása volt, közte egy évtizednél tovább karnagya a Ceglédi Ipartestületi Dalkarnak s még a háború előtt a megszűnt Városi Dalárdának. Mindenütt sikerek, áldástermő gyümölcsök kísérték fáradhatatlan tevékenységét. Sokat vesztettünk benne 1 Családja mintaképül szolgáló fejét, két tanítónő lánya az értük minden áldozatra kész felejthetetlen apát, iskolája a magát állandóan képező, kiváló, jó tanítót, az egyház nagy zenei képzettségű kántorát s kiváló gyakorlati érzékkel megáldott gazdasági, anyagi irányítóját, a modern, új iskolapalola s annak modern iskolája megteremtőjét, az egyesületi élet nagynevű elődöktől nyert példán lelkesedő tanítóideált s országos egyesületünk vezetője felejthetetlen munkatársat és nemesszívű barátot. A múlt év végén influenzában megbetegedett tanítóteslvérünket annak szövődményeként vesebántalmak gyötörték. A felgyógyulás reményében türelemmel viselt héthónapi szenvedés után szíve felmondta a szolgálatot. íme a szív emberét: Kiszely Jánost végül szíve ölte meg I A végtisztességet június 18-án adtuk meg elhunyt testvérünknek 1 Gyászlobogó lengett iskolán, templomon, ahová — délelőtt tizenegy órakor, miután részvétünket nyilvánítottuk a gyászbaborult családnak s még utoljára megtekinthettük a drága halott örök álmában is nyugodt, szelíd vonásait — elkísértük s ahol feravatalozták a virágokkal borított koporsót. A koszorúk tömegében egyesületünk vörösbabér koszorúja, a család piros és fehér rózsa, az egyház- község fehér szekfűkoszorúja közt az országos egyesületi elnök fehér koszorúja stb. hirdették a megbecsülő kegyeletet: „Országos pénztárosának, fáradhatatlan kiadójának : az Országos Evangélikus Tanító- egyesület, az Evangélikus Népiskola“, „Felejthetetlen munkatársának Somogyi Béla“, „Felejthetetlen Jánosunknak“ stb. feliratú szalagokkal. Fél négyre teljesen megtelt a templom. A pesti középegyházmegyei Tanítóegyesület elnöke : Bartal Béla vezetésével több egyesületi tag állott a koporsó mellett a gyászszertartás közben. Komor ünnepélyességgel hangzik fel Asa halálának gyászzenéje az orgonán
