Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Emlékezés
243 s utána „Krisztus te vagy életem “ a hívek ajkán, miközben Wolf Lajos esperes jelenik meg a szószéken. A II. korinthusi levél 5. 10. alapján hirdeti a vígasztalás igéit: „Mert minékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutal- maztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt“. Amikor a nagy király, a halál ellátogat valahová, gyászt, sebeket hoz, de ugyanakkor tanítást is ad. Emlékezteti az embert arra, milyen nagy kincseket ad neki. Nem hagyja üzenet nélkül: megüzeni a hálát. Megüzeni itt is milyen gazdaggá tette és áldottá Kiszely János életét. Amikor a haldokló búcsúzásakor végigjártatta, tekintetét munkamezején, felismerte életének érfékeit hitvesének, gyermekeinek szemében, látta iskolásgyermekeit s,érezte, hálát kell adnia, hogy milyen nagy hivatásra rendelte őt az Ur. Végigjárta tekintete gyülekezeti nagy munkamezejét, társai által reáruházott nagy tisztségeit. Érezhette ekkor, hogy gazdaggá tette mindazokat, akik elfogadták kezéből a munka parancsát. Megüzeni a halál : „Nekünk is meg kell állni Isten ítélőszéke előtt.. .“ Ezért áldott a halál követe. A halál után jön az élet követe : Jézus és megáll a gyászolók vigasztalására. Jézus hív az örökkévalóság felé. „Adjon neki kegyelmet és irgalmat ez az Úr Jézus“ — végzi be vigasztalását megcsukló hangon az esperes, majd imádkozik s erre felhangzik az Iparos Dalkör bús, megható zsolozsmája. Utána Bartal Béla az egyház- megyei Tanítóegyesület nevében búcsúzik, ki társaival a mendei egyházközség lelkészavató ünnepén értesült a halálhírről, mire elnémult az öröm. Elölte való nap a tanítóegyesületi közgyűlésen a tanítóság egy szívvel-lélekkel hozta azt a határozatot, hogy a nagybetegnek szívből kívánja a mielőbbi felgyógyulást. A határozatot már nem hozhatták tudomására, mert másnap megérkezett az özvegyen maradt hitves távirata: „Jánosunk meghalt“. Kinyilatkoztatja, hogy a megboldogult nekik is az ő „Jánosuk“ volt s fogadást tesz, hogy a tanítótársak a családnak mindig hű tanácsadói, támaszai lesznek, nem hagyják tanácstalanságban. A gyülekezeti énekkar megkapó gyászdala után elindul a menet az újvárosi temetőbe s közben az iskolásgyermekek bánatos temetési éneke kíséri tanítójuk halotti menetét. A temetőben az Ipartestületi Dalkar űjabb szívre- ható gyászdala után Bánszky György alberti-irsai lelkész imádkozik, majd Wolf Lajos esperes megáldja a halottat. Ezután Somogyi Béla búcsúztatja Kiszely Jánost. Majd Bánszky György az egyházmegye lelkészi kara s felügyelői nevében beszél nagy hatással az elhunytnak az egyházmegye iskolalátogatói tisztében s bizottságaiban végzett hűséges, áldott munkájáról. Végül dr. Szoboszlay István városi jegyző, az Iparos Dalkör elnöke búcsúzik, szólva arról, hogy Kiszely János e téren is százszázalékos munkát végzett. Amikor öt évvel ezelőtt e tisztétől megvált, válságos idők következtek a Dalkarra, de mégis felvirult az egyesület élete, mert eltávozott karnagyuk igazi dalosszellemet nevelt beléjük. A gyermekek könnyeik közt elzengett énekének hangjai alatt hullanak a hantok Kiszely János koporsójára. Ott pihen már az újvárosi temető akáclombjai alatt csendesen, békében. Közöttünk már csak áldott emléke él és buzdít, lelkesít egész
