Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
23 szintén ünnepélyesen adandó át gyülekezeti közgyűlés keretében. Lehetőségekhez képest kívánatosnak tartom, hogy ezen ténykedésnél is az esperes vállalja a szolgálatot. Hasonlóan kell eljárni miniszteri elismerő oklevél átadásakor. Nyugdíjbalépés alkalmával gondoskodni kell a tanító ünnepélyes elbúcsúztatásáról, melyet a gyülekezet búcsúzásán kívül szintén az egyházmegye esperesének kell tolmácsolnia. A tanítói életpályával kapcsolatos mindezen események alkalmával gondoskodni kell a tanítóság megfelelő képviseltetéséről is. Kívánatosnak tartom, hogy a tanítói beiktatásra, kitüntetések átadására, jubileumra és búcsúztatásra az egyházmegyei tanító- egyesület elnöke és az illető tanító kartársai is meghívást nyerjenek. Esetenként arról is gondoskodni kell, hogy a tanulóifjúság az ünnepélybe bekapcsoltassék és pedig jubileum, kitüntetés vagy búcsúztatás alkalmával a régi tanítványok seregével együtt. Azon gondolat tölti el lelkemet, hogy a tanító személyének és munkájának ünnepi alkalommal való kiemelése nemcsak a tanítóság iránt érzett megbecsülést jelenti, hanem egyszersmind erősíti a tanítóságnak egyházunkhoz való kapcsolatát is és gyülekezeteink népének az iskolához és a tanítósághoz fűző kötelékeit. Kérem Nagytiszteletűségedet, hogy ezen szempontoknak saját gyülekezetében érvényt szerezni szíveskedjék.“ * * * Dr. Kapi Béla kiváló püspök urunk 0 nagyméltóságának ezen köriratából kicsendül az a mélységes tisztelet, melyet a tanítói hivatás iránt érez, és az a komoly megbecsülés, mellyel a tanítói munka iránt viseltetik. De benne rezdül minden egyes mondatában az a főpásztori gondoskodó szeretet is, mellyel a tanítósághoz, mint hűséges munkatársaihoz, mint édes testvéreihez egész életén át hozzá van nőve. Az egész köriratnak pedig patinás keretet ád az Ő nagyméltóságától mindig megszokott finomlelkű, kivételes tapintat, amely- lyel ezen egyháztársadalmi ügyet gyülekezeteink, egyházi hatóságaink, különösen pedig szeretett lelkésztestvéreink szívére helyezi. Amikor Ő nagyméitósága az egyszerű, de magasztos tanítói hivatást és tanítói munkát éppen a tanító személyiségén keresztül ki akarja emelni egy-egy adandó alkalommal a szürke hétköznapok fénytelenségéből és közönyösségéből, hogy ráhelyezze az egyházi köztudat elismerésének, megbecsülésének, tiszteletének és szereteté- nek magasabb piedesztáljára, már ez magában véve is eléggé fel nem értékelhető, és fel nem dicsérhető nemes szándék. Ha pedig a körirat lelkiismeretes végrehajtásával várható erkölcsi eredményeket is számba vesszük, akkor látni fogjuk, hogy a tanítói hivatás és és tanítói munka, de a tanítói személyiség tisztultabb értékeléséhez és megbecsüléséhez érkeztünk. Ö nagyméltósága nagyon jól tudja, hogy evangélikus egyházunk két tartó főpillére a templom és az iskola, illetve a lelkipásztor és a tanító, mert hiszen a templom és az iskola önmagábanvéve holt anyaghalmaz. Ezeknek eleven életet adó lelke a lelkipásztor és a tanító. Ezeket minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell erő
