Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 5. szám - Rozsondai Károly: Iskolaépítés – egyházépítés
173 évi kerületi gyűlés magára vállalta a gyülekezetek szavazata alapján a fenntartást s erre a célra évi 6000 koronát szavazott meg. Azt lehet mondani, hogy később is az intézetünk élete állandó küzdés volt azért, hogy az államiakkal való versenyképességhez szükséges anyagi feltételeket biztosíthassa. Mikor épült, egyike volt az ország legkiválóbb képzőinek; állami intézeteknek híre-hamva sem volt. Később bizony egyre lemaradtunk. Nem a kötelességteljesítésben és munkában, mert elismert jóhírű tanítóképző volt az országban a soproni mindig. Kapi Gyula igazgatása alatt sokat fejlődött. De már Kapi 1895-ben megbízást kapott, hogy az épület bővítésére terveket dolgoztasson ki, mert az nem felel meg a korszerű követelményeknek. Azóta is olyan állapotban van az épület, mint 1858-ban. 1908-ban már szó volt arról, hogy az egyházkerület átadja az államnak. Pap József igazgató az ötven éves jubileum alkalmával írt történeti tájékoztatóját így végzi : „Ez a lét és nemlét kérdése, ami némiképpen lehangolja az intézet szép eredményeket felmutató múltján merengő lelkünk emelkedett hangulatát. Reméljük azonban a jobbat, bízzunk a Gondviselésben, mely a jó ügyet veszni nem hagyja 1“ Igen ; mi nekünk sokszor kellett lehangolódni, és mindig bíztunk. 1914-ben végre örömmel fellélegzett a képzőért aggódók serege. Az állam szerződésileg biztosított új épület emelésére 500.000 koronát. Ebből a félmillió koronából megépítettük volna az evangélikus egyházi tanítóképzés méltó otthonát. Sajnos, a háború elvitte az első részletként kiutalt 100.000 koronát; ez most egy betétkönyvön 7 P s néhány fillér. Háború után nem jutott előbbre az építkezés ügye. Klebelsberg miniszter kijelentette, hogy megépíti a soproni evangélikus tanítóképzőt, de nem vált valóra félszázados jogos és közérdekű törekvésünk. Eljutottunk így mind e mai napig. * * * Végül igyekezzünk levonni a következtetéseket a múltból a jelenre és jövőre nézve. A tanítóképzőt az evangélium által vezetett lélek hozta létre. Az a kéz, amely megépítette, az evangélikus keresztyén egyház épületéhez hordta a téglát és követ. Ahogyan Pálfyék dolgoztak az iskola építésén, az egyházépítés volt. Ha iskolaépítő elődeinkkel lélekben társalgunk, akkor nem tudunk kitérni valami súlyos felelősségérzés alól. A jelen valahogyan nyomhatja a lelkiismeretünket. A Pálfyak szelleme, öröksége kötelez. 80 évvel ezelőtt külsőségekben, épület tekintetében is az elsők között voltunk; ma a külső keretek az utolsó sorba utalnak.- Az egyháztagok s a hivatalos egyház feladata a mai időkben nem kevesebb, mint akkor volt, hanem több. Ma fokozott mértékben kellene tömörülnünk, áldoznunk, építenünk, hogy az evangéliumi keresztyén népnevelés hajlékait fenntartsuk, erősítsük, fejlesszük. Aki ad, az kaphat és várhat csak ! Aki az egyházi tanítóképzésről gondoskodik, az a gyülekezeteink és gyermekeink sorsát viseli a szívén. Ma az elemifokú oktatás és attól elválaszthatatlanul a tanítóképzés a leginkább egyházi érdekeltségű nevelési és oktatási területünk. Ne nézzük kö
