Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 1. szám - Dr. Pozsonyi Károly: Feladataink az állampolgári nevelés terén

6

felkészültségre szüksége van a magyar állampolgárnak is, ne gondolja senki, miszerint az odavezető út csak a fasizmus- vagy hitle- rizmuson keresztül vezet. Mindkét politikus kiemeli, hogy sajátos nemzeti, szociális, politikai stb. körülményeink, külpolitikai helyzetünk, különleges, a mai viszonyoknak legmegfelelőbb megoldást kíván.

Jelenleg nincs sürgősebb feladatunk, mint olyan lelki diszpozíciót teremteni a fiatalságban, kezdvé az elemi iskola I. osztályától, amely a lehetőség szerint immunissá' teszi lelkét, az internacionalista és az istentelenséget hirdető propaganda ellen. Állampolgári nevelésünknek tehát a bolsevizmus elleni szellemi küzdelem jegyében kell lefolynia, annak a már régen hangoztatott új magyar embertípusnak kinevelése, a nemzeti egységnek megteremtése útján.

Ennek a nagyjelentőségű munkának a megszervezését és keresztülvitelét azonban nem lehet a társadalom tetszésére bízni, sem hallgatagon a pedagógusok vállaira gördíteni. Tervszerűség és egység nélkül úgy járnánk, mint az irredentizmussal. Lángoló szónoklatok, rengeteg beszéd és azután semmi.

Lélektani tévedés, ha azt állítjuk, hogy nem szabad túl sokat emlegetni vagy tenni valamit, mert lejáratjuk az eszmét. Ilyen esetben sohasem a tömegben, hanem a vezetőkben rejlik a hiba. A szervezők és vezetők leleményességén és kitartásán múlik minden.

A bolsevizmus elleni szellemi harcot mindezideig elhanyagoltuk, pedig már lassan két évtized óta fenyegeti létünket. Hiába forgatom a tanterv és utasítás vaskos kötetét, az erkölcsi nevelésre vonatkozó általános elveken felül, egyetlen szót sem találok benne arról, mikép küzdjünk vagy hogy egyáltalában küzdjünk-e az állami és egyházi létünket veszélyeztető bolsevizmus ellen ?

A régi Kapi—Papp-féle V—VI. o. tankönyv 4 és félsort szentel a kommunizmus ismertetésére, az új Kapi—Somogyi-féle, 7 és félsorban foglalkozik in konkreto ezzel a kérdéssel. Pedig sok felesleges adathalmaznál sokkal fontosabbnak tartom, hogy megismertessük a marxista tanok tarthatatlanságát és azokat a mérhetetlen szenvedéseket, amelyeket az erőszakos kísérletek hoztak és hoznak az emberiségre. Ne hagyjuk és ne bízzuk a baloldali sajtóra, hogy az irányítsa a tapasztalatlan ifjúság politikai oktatását. Szomorú, sőt kétségbeejtő azt látni, hogy az iskolából kinőtt ifjúság majdnem kizárólag a baloldali sajtó emlőin nő fel, abból meríti politikai meggyőződését.

Ha erre a kérdésre gondolok, az az érzésem, mintha úgy a társadalom, mint a hivatalos körök, egyaránt fáznának ettől a kérdéstől vagy lebecsülnék horderejét. Ügy viselkedünk, mintha nem tartozna ránk vagy úgyis mindegy.

Addig is, míg politikai vagy egyházi főhatóságaink hivatalosan és tervszerűen nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, fogjunk hozzá, inkább ma, mint holnap, mert lehet, hogy holnap már késő.

Feladataink ezen a téren három területen jelentkeznek. Az elemi iskolában, a továbbképzőkben és a népművelés körében, akár előadásokon, akár alkalomszerűen.

Túlságosan hosszúra nyúlna, ha külön-küíön foglalkoznék az elemi iskola tantárgyaival, melyek keretében hathatósan foglalkozha-