Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Grieszhaber E. Henrik: Az osztatlan iskola problémája
42 felekezeteket, társadalmi osztályokat, nemzetiségeket. Még jelentéktelenebb közéleti egyéneket sem ! Azon kell lennünk, hogy az egész magyar nemzet a testvéri őszinte szeretetben egy test, egy lélek legyen. Ha a következőkben mégis egy kis összehasonlítást teszünk a magyar város és a magyar falu kulturális életviszonyai között, nem az irigység, féltékenység, rosszindulat, avagy más emberi gyengeségből fakadó érzés adja kezünkbe a tollat, hanem az őszinte magyar testvéri szeretet, mellyel szeretnők a magyar falvak egyszerű népét a magyar nemzet jobb jövője érdekében mind közelebb emelni a magyar városok népkulturájához. Nagyon jól tudjuk, minél szorosabban sikerül beleilleszteni a magyar falvak egyszerű népét a nemzeti népkultúrán keresztül a magyar nemzeti életnek nagy közösségébe, annál értékesebb lesz az a nemzetmentő munka, mely erre a néprétegre Magyarország újjáépítésében vár. Nincsen és nem lesz boldog magyar jövendő, míg a magyar falvak egyszerű népét anyagilag életképessé, sőt gazdaggá, erkölcsileg megingathatatlan erőssé és ellenállóvá, szellemileg egészséges, józan gondolkodásúvá nem tesszük. Nincsen és nem lesz tisztultabb erkölcsi élet e Honban, míg egy olyan új generációt nem nevelünk a népoktatás áldásain keresztül, mely hitében állhatatos, felebarátjával szemben megértő, türelmes, minden nemes üggyel és intézménnyel szemben áldozatkész olyan igaz keresztyén, akinek az istenfélelme, vallásossága nem üres külsőségekben merül ki, hanem a krisztusi szeretetnek állandó és önzetlen gyakorlásában. Onkénytelenül is felmerül a kérdés : vájjon a mai elemi népiskola meg tud-e felelni ezeknek a nagy követelményeknek? Képes-e a mai elemi népiskola arra. hogy egy olyan kulturnemzedéket neveljen a magyar nemzeti közösség számára, melyre jövőnk teljes biztossággal felépíthető ? Feleletünk igen rövid és egyszerű, de egyben nyílt és őszinte. Az osztott elemi népiskola igen, de az osztatlan iskola távolról sem. Ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy az osztott iskolák jelentékeny többsége a városokba esik, az osztatlan elemi népiskolák legnagyobb része, tehát csekély kivétellel a falvakra és tanyákra, akkor a feleletet így is formulázhatnók : a városi iskola száz százalék erejéig, a falusi iskola pedig még csak közelről sem nyújthatja azt, amire ma minden magyar honpolgárnak feltétlenül szüksége van, hogy a magyar nemzet újjáépítésének nagy és magasztos munkájából kivehesse az őt méltán megillető részét. Itt van azután az a nagy, tátongó ür, mely a város és falu népkultúrája között jelentkezik és amelyet a legrövidebb időn belül át kell valamiképpen hidalnunk, avagy be kell valahogyan tömnünk, ha a mai nemzedéket ebben a rettenetes világversenyben életképessé akarjuk tenni és meg akarjuk óvni attól a szörnyű katasztrófától, mely a mai világnézetek nagy harcában a kevésbbé kultúrált tömegekre vár. Ne űzzünk struccpolitikát. Mondjuk meg nyíltan és őszintén, hogy a magyar falu a magyar nemzeti népkultúrának évszázadok óta elhanyagolt területe volt és még ma is csak a városi, tehát az osztott
