Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Kuszák István: Kicsinyek gyülekezete
416 csolatban egyéni gondolataim felsorakoztatásét megkísérelném, kifejezést kell adnom annak az érzésemnek, mely szerint valójában akkor járnék el helyesen, ha a legkiválóbb pedologusok gyermektanulmányozásának eredményét úgy tudnám összesűríteni, s az én kedves kartársaim elé vetíteni, hogy azzal tökéletesen áttekinthetővé válna számunkra az a csodálatos világ, mely apró dolgok végtelenségéből, finom gondolatokból, alaktalan sejtelmekből, és szunnyadó, titokzatos erőkből tevődik össze, s amelynek gyermeki lélek a neve. Az iskolai gyülekezet igeszolgálatának kérdésével kapcsolatban ugyanis szilárd meggyőződésem, hogy nekünk mindenekelőtt a gyermek lelki berendezettségét, s annak lépésként haladó fejlődését kell alaposan ismernünk, ha azt akarjuk, hogy az igehirdetés az iskolai gyülekezeti életnek is egyik legfőbb áldása lehessen. Csak ha kikutatjuk, s át tudjuk tekinteni a gyermeki léleknek azokat a mezőit, amelyek vallásos képzetekkel, Luther szerint, Istenről meglévő finom gondolatokkal vannak átszőve, állapíthatjuk meg, hogy mi a neki való táplálék. Iskolai gyülekezeti igehirdetés közben soha sem volna szabad szem elől tévesztenünk Pál apostolnak ezeket a szavait: „Amikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek.“ De nemcsak az igehirdetésben, hanem általában a vallásos nevelésben a theologiai és egyházi érdekek mellett a pedagógiai és didaktikai szempontoknak is mindig érvényesülniük kell. A gyermek a nem neki való — illetőleg a neki nem megfelelő módon nyújtott táplálékkal való megterhelés ellen mindig figyelmetlenséggel védekezik. Sajnos, gyakran kell tapasztalnunk, hogy a legszentebb tanítás: Isten igéjének hirdetése közben kényszerül a megterhelés ellen való védekezésre. S bizonyára mindannyiunknak vannak tapasztalatai arra vonatkozóan is, hogy miként lendül át időnként ez a védekezés nála a szent helyhez és a szent szolgálathoz semmiképpen nem illő magatartásba. Szigorú ellenőrzéssel, s büntetések kiszabásával ezeket a jelenségeket talán látszólag meg tudjuk szüntetni. A gyökeres megoldásnak azonban kizárólag egy módja van. Az, hogy az igehirdetés úgy tartalmában, mint külső formájában a gyermek lelkivilágához, sajátos igényeihez alkalmazkodik. Az ilyen igehirdetésre — amint arról a m. t. kartársak is velem együtt bizonyosan meggyőződtek már — szinte önfeledten figyel a gyermek és szinte látni, hogy a csillogó szemeken kitekintő gyermeklélek miként tárul ki az Ige áldott, üdítő permetege előtt. A Szentírás igazságait azonban a gyermek nyelvére lefordítani és számára olyan formában nyújtani, hogy azokat éltető táplálék gyanánt fogadja el, igen nehéz feladat. A folyó iskolai év elején megjelent Leszakítós Gyermeknaptár nagymértékben megkönnyítette a reggeli áhítatok igehirdetésének — számunkra eddig különösen nehéz — feladatát. A legmélyebb hálával és köszönettel kell adóznunk Püspök Úr Őnagyméltóságának a naptár elkészíttetéséért. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezzel még nincs véglegesen rendezve az iskolai gyülekezet igeszolgálatának kérdése. Feltétlenül szükség van arra, hogy a gyermekistentiszteletek is mindenütt rendszeresítessenek, mert azokat egyetlen iskolai gyülekezet sem nélkülözheti. Azok igehirdetésének anyagát szintén a leg-
