Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Kuszák István: Kicsinyek gyülekezete
417 nagyobb tervszerűséggel, lehetőleg egységesen kellene megállapítani. A körlevél az iskolai gyülekezet igeszolgálatának külső vonásait körvonalazza. Meggyőződésem szerint azonban mindezek mellett megkíván- tatik, hogy az iskolai gyülekezet igeszolgálatát állandóan a Szentírás ama szavainak mérlegére állítsuk, mely szerint „a tanítások értékét gyümölcseikről ismerhetjük meg“. Nem elég tehát elvégezni a reggeli áhítatot, s elvezetni a gyermekeket a templomi istentiszteletre, hanem folytonosan figyelemmel kell kísérni, hogy meglátszik-e rajtuk, s mennyiben látszik meg az igehirdetés hatása. Mélyült-e az érdeklődésük az Igével szemben, növekedtek-e szeretetben ? Igazmondób- bak, szorgalmasabbak, szolgálatra készebbek lettek-e, s általában életük igazolásul szolgál-e amellett, hogy az Igének nemcsak hallgatói, hanem megtartói is. Az elhangzott igehirdetések után is minden alkalmat fel kell tehát használni a buzdításra, hogy gyermekeink életük minden megnyilatkozását a hallott tanításokhoz alkalmazzák. Ismétlem: „A tanítások értékét gyümölcseikről ismerhetjük meg!“ M. t. K. ! Az iskolai gyülekezet munkája — ahogy az előzőkből is kitűnik — már a tényleges megalakulás előtt megkezdődik, amikor is a gyülekezetre, illetőleg annak életére irányítjuk a gyermekek figyelmét, s azzal kapcsolatban megfigyelési feladatokat adunk számukra. Az első megfigyeléseket természetesen közösen végezzük azzal a céllal, hogy a gyermek mindenekelőtt egységes, átfogó képet nyerjen a gyülekezeti életről. Ráirányítjuk tehát figyelmét először is a gyülekezet templomi életére, valamint szeretet-szolgálatának, és építő munkájának egy-egy szembetűnő megnyilvánulására. Amikor a gyülekezeti életbe így bepillantást nyújtottunk, megkezdhetjük az aprólékosabb megfigyeltetést. Irányított megfigyeléssel mindenekelőtt a gyülekezet hitéletének tanulmányozására adunk megfigyelési feladatokat. Például ilyeneket: Milyen ígehirdetési alkalmak vannak a gyülekezetben ? Hányán vesznek azokon részt ? Hogyan folyik le a vasárnapi isten- tisztelet ? Melyik Igét olvasta a lelkész ? Mit énekelt a gyülekezet ? Mi volt a szószéki hirdetés tárgya ? Mi volt az ajtónál lévő persely felirata ? Mi a teendője az egyházfinak a templomban ? Hogyan folyik le az úrvacsoraosztás, a keresztelő, esketés, temetés ? A megfigyelésekről való beszámolás alkalmait arra használjuk fel, hogy a gyermek ismereteit, tapasztalatait rendszerezzük, kibővítsük és elmélyítsük. Nem akarok részletes fejtegetésekbe bocsátkozni; csupán néhány gondolatot igyekszem megpendíteni erre vonatkozóan. Például a templomi hirdetésekről szóló beszámolással kapcsolatban mindenekelőtt megvilágítjuk a gyermek előtt a hirdetés értelmét, ill. célját. Azt, hogy a hirdetés arra való, hogy a gyülekezet, mint egy nagy család, a többi családtag életében előforduló eseményekről tudomást szerezzen, s imádságos lélekkel osztozzék egymás örömében, bánatában. Vagy amikor pl. a gyermek arról számol be, hogy az egyik templomi perselynek ez a felirata : „A Gyámintézet céljaira“, — nem csupán a Gyámintézet céljairól szólunk, hanem kiemeljük, hogy a családtagoknak kötelessége egymást segíteni. Hivatkozunk arra, hogy az első keresztyének is támogatták a szűkölködő gyülekezeteket. (Csel. 11, 27—30. Az antiochiai keresztyének az ínséget szenvedő
