Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - vitéz Nagy István: Sárszentlőrinc története
411 ben, szept. 8-án tartják az első istentiszteletet, dicsérvén Istent Jákob szavaival: „Mindeddig velünk volt az Úr!" Úgy látszik, a foldesúr tudta, és beleegyezésével Bárány György körleveleket küldhetett Északdunántúl ev. gyülekezeteibe, tudatván, hogy a hitükért üldözöttek itt menedékhelyet találnak, s Istent szívük kívánsága szerint imádhatják, a földesúr pedig jobbágyainak nem kizsarolója, hanem jóltévő édesapja. A leveleknek csakhamar meglett a kívánt hatása. A hitükért üldözöttek tömegesen vándoroltak ide Vas, Győr, Veszprém megyékből, mindannyi buzgó ev. család. Hogy Bárány György hívó szavára milyen gyorsan benépesült a község, az is mutatja, hogy az 1731. évben dühöngő kolerajárványban 321-en haltak meg. Tehát ezidőben már nagy, népes község lehetett Sárszentlőrinc. A vármegye azonban nem jó szemmel nézte a virágzó ev. község fejlődését. A földesúr Horvátországban táborozott hadseregével, s ezt az alkalmat felhasználták ellenségei arra, hogy a földesúr kedves emberét, a gyülekezet lelkészét elűzzék. Ez 1726-ban történt. Bárány György Dörgicsére menekült, s ott húzta meg magát 1729-ig. Lőrincen Bödő nevű lelkész helyettesítette. Bűne nemcsak az volt, hogy itt egy virágzó ev. gyülekezetét létesített, hanem munkás volt a tolnamegyei ev. gyülekezetek megszervezésében is. 1729-ben gr. Mercy Horvátországból hazajött, hogy birtokait megszemlélje. Hőgyészen volt birtokainak központja, s ott is szállt meg. Hazaérkezése után a lőrincieknek megparancsolta, hogy lelkészüket rögtön hozzák haza, ami meg is történt. Hogy mennyire szerette Bárány Györgyöt gr. Mercy, mulatja az, hogy örökösét, testvérének fiát, mert ő gyermektelen lévén, az ev. lelkészhez adta nevelésbe. Egy évet töltött az ifjú Mercy gróf a lőrinci parochián, később az osztrák-magyar monarchia párisi követe lett. Gróf Mercynek köszönheti Tolna, hogy a vadonná és áthágha- tatlanná lett vidék benépesült. Nem kis része van ebben Szenicei Bárány Györgynek, ki tanácsadója volt a telepítési ügyekben. Gróf Mercy 1716-ban Temesvártól délre döntőleg megverte a törököt, s az végleg kiszorult a bánságból, amelynek kormányzójává a hős tábornokot nevezték ki. Tanácsára a bécsi udvar telepeseket hívott be Németországból a Bánság benépesítésére. Először azonban Tolnát akarván lakott területté tenni, Sz. Bárány György tanácsára a Dunán uszályhajókon költöző telepesek közül az evangélikusokat kiválogatta. így keletkeztek a tolnai virágzó ev. gyülekezetek. A r. kát. papság ezt nem nézte tétlenül, hanem bevádolták III. Károlynál, ki a tábornokot Bécsbe idézte. Itt az udvartól kemény dorgálást kapott, amiért nem engedte rendeltetési helyükre utazni a telepeseket, hanem azok közül kiválogatta az eretnekeket. Mercy érezvén azt, hogy az udvarnak még nagy szüksége van rá, keményen és katonásan visszavágott imigyen : „Tolnamegye szintén Magyarország, s felségedé ép- úgy mint Bánát, épúgy puszta is, mint Bánét, benépesítése még szükségesebb mint amazé, mert Magyarország közepén fekszik, s az ellenség támadásának nincs úgy kitéve, mint Bánát. A protestánsokat azért válogattam ki, mert értelmesebbek és szorgalmasabbak, mint a kát. parasztság, mely a sok ünnep miatt az év egyharmadát elhenyéli. ''
