Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - vitéz Nagy István: Sárszentlőrinc története
412 E feleletét kénytelen volt a bécsi udvar hallatlanná tenni, mert nagy szüksége volt a hős és nagytudományú tábornokra a török ellen, ki nem tudván belenyugodni Magyarország elvesztésébe, az Al- Dunánál meg-megújította támadásait. Gróf Mercy 1734-ben az olaszországi hadjárat egyik ütközetében elesett, örököse pedig eladta a birtokot a gr. Apponyi-családnak, így a tolnai evangélikusok védelmező nélkül maradtak. A pécsi püspök csatlósaival el akarta venni templomukat. Hírt hallván erről a község lakossága ; felkészülve várta a püspököt. Sz. Bárány Györgyöt kitelepítették a templom kulcsával a Sió és Sárvíz közti mocsarak közé, hogy bántódása ne lehessen. Ezt a helyet ma is papszigetnek nevezi a nép, s a lelkész javadalmazásához tartozik. A község lakói pedig várták a háborgatókat a templom előtt. Mikor a püspök megérkezett a vármegye hajdúival, megbolygatott darázsfészekhez lett hasonlóvá a különben szelíd község. Ki mit kezeügyében lelt, azt kapta fel, s rohant a kedves templom védelmére. A püspököt és kísérőit csak gyorslábú paripáik mentettek meg attól, hogy a felizgatott tömeg őket agyon ne verje. Mihelyt a község, illetve a gyülekezet letelepszik, rögtön templomot épít. A gyülekezet lélekszámúnak szaporodásával csakhamar szűknek bizonyult az első templom. Hozzáfog tehát a gyülekezet 1774 máj. 3-án a mostani templom felépítéséhez, mely 1775 aug. 15-én szenteltetett fel, s többszöri renoválás után nyerte mostani alakját. 1750-ig a protestáns templomokban nem volt Magyarországon orgona. Már a régi sárszentlőrinci templomban 1768-ban épített orgonát a gyülekezet, de ez az 1775-ben elkészült templomba kicsiny lévén, újat hozat Győrből. A mostani orgonát 1831-ben építették, 3000 váltó forintért. 1865-ben újra átépítették, de ma már oly rossz állapotban van, hogy gyülekezetünk készülődik új orgona beszerzésére. A gyülekezet első lelkésze, Szenicei Bárány György 1757 júl. 1-én halt meg. Elűzetése idején Bödö Mihály látta el a lelkészi teendőket. Sz. Bárány György halála után Perlaki Gábor lett Sárszentlőrinc lelkésze, ki 1765-ben Nemes-Dömölkre hivatott meg, s mint nemes- dömölki lelkész a Dunántúli egyházkerület szuperintendense lett. Perlaki távoztával Nagy István választatott lelkésznek Várpalotáról. Az ő buzgólkodása folytán épült fel a mostani templom. Nagy tudású, apostoli lelkületű lelkész, ki először esperes, majd szuperintendens lett. Hamvai itt nyugosznak a lőrinci temetőben. Jeltelen sírja fölé a lőrinci tanulóifjúság 1876 aug. 15-én emelt síremléket. Nagy István idejében és buzgólkodása folytán épült fel az esperesség által fenntartott gimnázium 1806-ban, mely innét 1870-ben Bonyhádra költözött. A Nagy István halálával megüresedett lelkészi állásra Balassa János hivatott meg Bükkről, Sopron vm.-ből. Majd Badics Istvánt választotta meg a gyülekezet Nagyszőllösről, Veszprém vm.-ből. Badics István után 1876-ban az országosan ismert költőpap, Sántha,Károly lett a gyülekezet lelkésze. Neki köszönhetjük a „Dunántúli Énekeskönyv“ legszebb és legdrágább gyöngyeit. Sántha Károlynak 1911-ben történt nyugdíjazása után Bohár László, majd ennek 1920-ban történt távoztával Fábián Imre mostani lelkész vezeti fáradhatatlan buzgó- sággal a gyülekezetét.
