Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 10. szám - Bakó József: A kesztyű
340 a hírt terjesztette, hogy olyat tanítok, ami nem igaz. Hót gyermekeim, akkor én többet nem foglak titeket tanítani. Elmegyek az igazgató úrhoz, elmondom neki, mi történt. Most elmehet haza mindenki. Isten veletek ! A szemek könnyet hánytak. Zokogássá lett a dermedt csend. Némely arc a padra hullott, némely pedig a tenyerekbe. A tanító még beszélni akart, de nem tudott. Elakadtak valahol a szavai. A szíveket megfacsarta a fájdalom. Némely gyermek fölemelte fejét, körülnézett, aztán még erősebben kezdett sírni. A tanító belül könnyezett. Vezekelt mindenki. Valami szörnyű mulasztásért folytak a könnyek. A tanító érezte, hogy ez a lélek tavaszi áradása. Ebben fürdik >meg először sok öntudatlan jóságnak fakadó csírája. Végét akarta már szakítani. — Akarjátok, hogy elmenjek ? — Ne menjen el, tanító bácsi 1 — úszott a könnyáradaton, mint valami segélykióltás a viharban. — Jöjjön ide az, aki megsértett, és mindnyájatok előtt kérjen bocsánatot! Nem mozdult a bűnös. A körötte ülők lökdösték. Hiába. Percek múltak el. A gőg betongátját nem tudták a könnyek elmosni. Vonaglott, remegett kínjában a leány. Egyszercsak fölugrott és a társai felé fordult : — A Rozika biztatott ! — akarta áthárítani a bűnét. Fölugrottak a többi leányok és rétómadtak : — Nem igaz ... Te mondtad 1 Te mondtál mindent. Te loptad el az értesítőket is a szobából . . . A fiúk sírós szemmel nézték a tusát. Ők az egész ügyben semlegesek voltak. A tanító fölállott székéről, ahol elfogódottan, lehajtott fejjel ült. — Gyermekek 1 Én nevet nem mondtam. Aki érzi, tudja, hogy róla beszéltem, az jöjjön ki. Ismerje el tettét. Vagy itten hagylak benneteket. Akarjátok ? Rakosgatta össze a könyveket. Elkészült az iskolából . . . Hátul folyt a tusakodás ... Hüppögtek, vonaglottak már. Eredj Zsuzsa 1 — csapotl be az utolsó végzetes bomba. Ez már szétrombolta a gőgöt, a bosszú erősségét is. Fölkelt a leány. Roskadozott a szégyen alatt: — Drága tanító bácsi, bocsásson meg. Sohse teszek többször ilyent. A tanító homlokon csókolta. És megtörölte szemét. . . Hogy a szívekben megfoganhasson az ültetett palánta, negyed óráig néma csöndben ültek. Azután megkezdődött a tanítás, mintha semmi se történt volna . . . Az eset után Zsuzska lett a legfigyelmesebb tanítvány. Ki volt a bűnös ? Az egyke ? Volt tanítója-e ? Vagy ő, aki kesztyűben kézzel nyúlt a szokások darázsfészkébe ? Az 1927. évi október hó 27-én tartott egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 65. pontja az 5. bekezdésében kimondja : „az Országos Evangélikus Tanítóegyesület felterjesztésére és a tanügyi bizottság előterjesztésére az egyetemes közgyűlés elrendeli, hogy az Országos Evang. Tanítóegyesület lapjának, az „Evangélikus Népiskoládnak egy-egy példányára iskolánként (nem osztályonként) az összes elemi iskolát fenntartó egyházközségek fizessenek elő.“
