Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 10. szám - Elefánty Sándor: Évzáró vizsgálatok
327 mek : Bocskai, Bethlen, Rákóczi. A kereskedők behozatala, kivitele. Gazdag város. A kollégiumnak, diákostól a város a gyámolítója, meg az egész Tiszántúl, Erdély. A kísértések ideje: pusztítások, romlások. Az „új hit“. Istent átfogják hitükkel, külön élet fejlődik ki Debrecenben, város és egyház egy. „Debrecenben virít egy szép rózsafa.“ (Bartalus gyűjt.) A mai város közigazgatása, forgalma, küzdelmei. Mi volt Trianon előtt és milyen ma? Határváros, keleti és déli része leszakadt. Régi s mai ipara, gyárai. Hőforrása, uszodája, strandélet. Egyetem, klinikák, könyvtár, Déri-múzeum. Számolás a várossal. Debrecen környéke : Szoboszló hőforrása, idegenforgalma, a hat hajdúváros múltja, Bocskai és a hajdúk. Az álmosdi csata emléke. A megye. Bemutattuk nagy vonásokban Debrecent, ahol az új hit tartotta fenn a város minden lakosát, késztette a küzdelemre, kitartásra, gyarapodásra, kísértéseken át, Istent átfogta hitével s ez a hit egy mivelünk. Ez adott és nevelt Tiszántúlnak tanult férfiakat, papokat, tanítókat, tanárokat orvosokat, ügyvédeket, írókat, költőket, akik fáklyák lettek a sötét magyar világban s ez marad ezután is, mert az egyetem is ezzel a hittel munkálkodik. Ezzel tanultok ti is, debreceni gyerekek. Ott a Déri-kertben Méliusz síremléke, Dobozy főbíróé. Mit beszél ? „Az Ür az én hű pásztprom és megtart oltalmában.“ (368.1.) így gondoljuk mi megszerettetni a szülőföldet, így akarunk mi erős hitű embereket nevelni a köznek. A IV. osztályban. Kezdőénekünk: „Te vagy reményem sziklaszála.“ (24.í.) Ima. Sziklához hasonlítottuk Istent. A szikla (nyári élmények a Bükkben), nem bir vele se idő, se ember. Áll rendületlenül. Jézus is így áll a tengeren. Nem. Alszik a hajóban, ami éppen nem szikla, dobálja a vihar, paskolja az ár. És a tanítványok ? Ijedten jajgatnak, félnek, Jézus meg alszik jó lelkiismerettel, tudja, hogy egy hajszál se hullhat le fejéről Isten tudta nélkül. Fölébresztik. Szétnéz, nem futkos ide-oda, nem tépi haját kétségbeesetten, csak annyit mond : Mit féltek, ti kicsinyhitűek ? Legyőzte a vihart. Isten a kősziklája. Illés meg egyedül áll, mint a szikla egy országgal szemben (király, főurak, papok, a nép), sőt nem fél elmenni a királyhoz, pedig börtön, halál várakozik rá, de megáll a király előtt, mint a szikla, nem törik be a fejét, kimondja az igazatNincs eső, míg áll a bálvány, nem gyúl addig áldozati tűz, míg állnak a pogány oltárok. Istentől el nem állok, ő az én váram. Aztán lelocsolja az áldozati fát, a nedves, vizes fa — Isten csodájára — kigyullad, lobog a láng, él az Isten, zeng az ének a bűnös nép bámuló ajakéról; Erős vár a mi Istenünk! Micsoda szikla Jézus, a gyenge, megöregedett Illés, nem nádszál, mint Saul, Absolon, Salamon. A szikíalelkű ember megáll (Arany J. Rendületlenül), a gyáva, nádszál ember elbukik, „Ne csüggedj el, kicsiny sereg!“ (259.i.) Nekünk magyaroknak is voltak sziklaerős férfiaipk: Árpád, hét vesszőből font erős, kemény ostort, nem bír vele senki itt e hazában. Övé lesz az a Dráváig, a Száva torokig. (Száll a madár . . . Erkel F.) Azt mondja: Ez a magyarok hazája. Ott a Kárpát, lenn
