Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 10. szám - Elefánty Sándor: Évzáró vizsgálatok

328 a Duna, a Dráva a határ. Jaj annak, aki ide meri betenni a lábát, ez a mi örökségünk ! Ott az irdatlan gyepük, sziklák a mi védőink. Erős várunk. De sokszor állt ott a magyar. Uzsok, 1914. Halász szakaszvezető (olvasás) végrehajtja a parancsot, szó nélkül, akár a kapernaumi főember, elfoglalja az orosz állást. Es Damjanich vörös- sipkásai (olvasás). Azt kérdi a hátrálóktól „fickók“ vagy „magyarok“ vagytok ? S a „fickók“ magyarokká váltak. Bizony szikla volt mind, nem nádszál, akikre méltán mondhatta Damjanich: Büszkeségeim vagytok, ti még az ördögöt is megvernétek ! Ezekről írta boldogan Pósa Lajos: „Bércek ormán tölgy a magyar.“ (Kacsoh.) Mátyás király is szikla volt. És a tékozló fiú ? Ellöki magától az erős kezet. Elélte az apagyüjtötte vagyont, koldus lesz. Észreveszi, hová jutott, mert ellökte apja kezét. Az erős kéz felemeli. A mi őseink sokszor tékozoltak, magyar vért a kalandozások idején, heten maradtak gyász­magyarok. A hit ébresztői, kinövi magát szent István sziklává, ő lesz a keresztyénség sziklavára. Rendeződik az ország, várme­gyék. Melyik a mienk, melyik a csonka ? Mi köt minket az elsza­kadt megyékhez, városokhoz. Végig az országon, ami megmaradt, ami elszakadt. Az elválaszthatatlan Felföld, Erdély Alföld nélkül. Míg egy test voltak: völgyek, folyók, vasutak, őrálló városok, az ide futó tutajok, vele mennyi iparcikk, arató tótok és oláhok. Ma : nincs tutaj, iparcikk csak vámmal, se arató nemzetiségek. Kenyeret máshonnét kapnak, drága a fa, a kenyér. A cipszer is idejárt ma­gyarul tanulni, magyar fiúk meg a Felvidéket látogatták németszóért (Cseregyerekek, Jókai). Gimnáziumainkban, eleminkben 30—40 sze- pességi gyerek; ma egy se. Elpusztult felvidéki gyárak, 1920. óta teremtett itthoni gyárak. A magyarság sorsa a megszállt területeken, kisebbség, a kisebbségi sors következményei közigazgatásban, isko­lázásban, anyanyelvtanulásban, a történeti, földrajzi tudás elhalvá­nyulása. Nagyjaink elidegenítése (Mátyás), szobraink, emlékeink, könyvtáraink sorsa. A magára hagyott Alföld. A lerombolt Tiszántúl. Holt városok. Az ország kiimája, termelése, lakossága. Katasztrofális kicserélődés a lakosságban. A magyar föld asszimiláló ereje. Az erő, a föld, a szikla az Isten. Mi a magyar fiú feladata ? Megismerni nemzetisé­geinket nyelvében, szokásaiban, életében, vele érintkezni, testvérré válni. Ez a mustármagnyi hit (a parabola) hegyeket visz el helyük­ről, lehengeríti a bitorlók szikláit. Dús mustárfa lesz a magból, ahol a haza fiai hont találnak, együtt élik a béke áldásait, egymást be­csülve, tisztelve, szeretve, értékelve. Ez a magyar fiúk feladata, erre kell készülni, ezért élni. Akkor rátok illik Vörösmarty szózata: „Ha­zádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!“ A tárgyalás folyamán beleszúrjuk az odaillő olvasmányokat, az anyagot felhasználjuk a számolásra, a vidékek állatvilágánál a természetrajzi anyagot tárgyaljuk, dalokat, szavalatokat iktatunk a tárgyalásba. * Íme nagy vonásokban, hogyan lehet az évzáró vizsgálat, egy- egy gondolat szalagját kézben tartva, érdekesebb, építőbb, nem egzá- men-szerű, igazságot tükröztető, akarati cselekvésre elindító mementó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom