Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Kántori rovat
38 használandó gyülekezeti énekdallamok száma: 47. E dallamok a következő számarányban vannak előírva : Adjunk hálát az Úrnak (1-szer), Az én időm, mint a szép nyár (2-szer), Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát (3-szor), Dicsérd Istent, keresztyénség (1-szer), Dicséret, dicsőség (1-szer), Dicséret, tisztesség legyen (2-szer), Dicsérlek, Uram, Tégedet (2-szer), Dicsőség mennyben Istennek (3-szor), Előtted állok, drága Jézusom (5-ször), Erős vár a mi Istenünk (1-szer), E szomorú napot (1-szer), Ez esztendőt megáldjad (3-szor), Én Istenem, én bűnös ember (1-szer), Én lelkem, miért csüggedsz el (1-szer), Győzhetetlen én kőszálam (2-szer), Hogy naponként Uram (3-szor), Isten felséges adománya (2-szer), Istentől el nem állok (1-szer), Jehova, csak neked éneklek (2-szer), Jer, dicsérjük Istent (7-szer), Jézus, én bizodalmám (3-szor), Jézus, ki bűnös lelkemet (2-szer), Jézus, sebeidnek mélye (1-szer), Jövel, Szent Lélek Isten (1-szer), Kegyes Jézus, itt vagyunk (23-szor), Ki dolgát csak Istenre hagyja (5-ször), Krisztus, ártatlan bárány (2-szer), Krisztus, Te vagy életem (20-szor), Krisztus urunknak áldott születésén (3-szor), Mennyből jövök most hozzátok (2-szer), Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (2-szer), Mily nagy az Úr kegyelmessége (3-szor), Mind jó, amit Isten tészen (1-szer), Mintha szárnyon szállna (2-szer), Mi Urunk s édes Atyánk (1-szer), Ne csüggedj el kicsiny sereg (1-szer), _ Ne szállj perbe énvelem (2-szer), Ó, én bűnös (2-szer), Ó, felséges Úr (2-szer), Örül mi szivünk (1-szer), Szivem szerint kívánom (5-ször), Teljes minden éltemben (1-szer), Teremtő Istenünk (1-szer), Térj magadhoz, drága Sión (1-szer), Uram, Jézus, fordulj hozzánk (25-ször), Uram, rosszul cselekedtem (1-szer), Vigyázzatok, azt kiáltják (1-szer). Az istentiszteleti rendben előírt 47 fentebbi egyházi énekdallammal kapcsolatban célszerű volna, ha a magyar evangélikus egyház istentiszteleti rendjét ismertető füzetkének újabb kiadása alkalmával az énekszövegek felett az énekdallamok nyomtatott hangjegyei közöltetnének, ahogyan pl. a reformátusok énekeskönyvében van. Az előírt dallamok közül azokat, amelyek eredetileg ritmikus alakúak voltak, ritmikus alakban kellene közölni és énekelni, ill. énekeltetni. Ezt a magyar istentiszteleti új rendnek már legelső megindításakor meg kellett volna tenni. A felvetett gondolat célszerű és időszerű marad továbbra is és mentői elébb megvalósítandó. Az előírt dallamok közül csak a régebbi alak hangjegyeit közölném, pl. a „Ki dolgát csak Istenre hagyja“ c. ének dallamául, mely „gyülekezet éneke“ címén 5-ször van előírva, mind az 5-ször az 1657 óta ismeretes Neumark-féle ősi dallamot írnám elő ; egyébként a „kezdőének“ és a „főének“ elég alkalmat nyújt az u. n. párhuzamos dallamok érvényesítésére. Nyomatékosan kiemelem, hogy a „gyülekezet éneke“ cím alatt az istentiszteleti rend füzetében megnevezett dallamok hangjegyeit dallamvezetés és ritmus tekintetében az ősi alak szerint írnám elő abból a célból, hogy az éneklés módja legalább a magyar istentiszteletekben egységesen megközelítse a tisztaságot és igazságot. A német eredetű egyházi énekdallamokat tanácsos volna átvenni a berlini és pommerániai evangélikus énekeskönyvből (Evangelisches Gesangbuch für Brandenburg und Pommern, 1931. Verlag Trowitzsch und Sohn, Berlin und Frankfurt—Oder), mely
