Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 6. szám - Halmai Olivér: Egy német tanító vallástanítási módszere
216 megcsonkítottságunkban egy biztos fegyverünk maradt: a nevelés. Neveljünk a finn egyszerűségre, a balti államok reális életnevelésével és a lengyel fanatikus hazaszeretet és élniakarás füzével. Egy német tanító vallástanítási módszere. Irta : Halmai Olivér, Sárszentlőrinc. Hitoktatásunknak igen jó szolgálatot tesz a Tolnay-Elefánty-féle vallástanítási kétkötetes vezérkönyv. A tanulmányozó figyelmét főleg e könyv — pedagógiai értelemben vett — modernizmusa, azaz a gyermeki lélekre való alapozás s a tanítás magvát képező színes elbeszélés kapja meg. Jelen cikkemmel az a célom, hogy — amint a címe is mutatja — egyik kiváló német ev. pedagógus hitoktatási módszerét ismertessem. Ez a kiválóság Scharrelmann Henrik. Olvasgatás közben arra jöttem rá, hogy amint Scharrelmann módszerét egyik-másik könyvben ismerteti, voltaképpen olyan gyermekeket tanít, kiknek nem kötelező a vallásórákon való részvétel. így mindenesetre könnyen érthetővé válik előttünk az alanti sorok olvasása után az alkalmakra alapozó módszere. Arra igyekezem, hogy cikkem rövidsége ellenére is, teljes világosságot vessek erre a módszerre, mely bennünket elméletileg, gyakorlatilag egyaránt érdekel. Kell is, hogy érdekeljen, mert mint ev. tanítók egybehangzóan valljuk Scharrelmannal azt, hogy a jövő iskoláját egyesegyedül azzal az alappal építhetjük fel, mely az evangéliumokban adva van. Erre az álláspontra azonban többnyire az a tanító juthat, ki, miként a szóbanforgó pedagógus a tanítási módszer tekintetében harcot (nemes értelemben vettet) vívott kartársaival s önmaga felfogásával. Ez az állásfoglalás követeli tőlünk azt, hogy az apánktól ránkhagyott örökséget, jelen esetben hitünket, ne csak mint örökséget átvegyük, hanem teljesen magunkévá is tegyük. S miután önmagunkkal tisztában vagyunk (már a lelki alkatra gondolok), áttérhetünk magára a módszerre. A vallásoktatás olyan legyen, mint a történelemtanítás s lépten-nyomon a gyermek környezetét, szemlélődését, gondolkozásmódját tartsa szem előtt. A gyermek ismereteket nagy könnyedséggel úgy sajátíthat el, ha előbb átéli őket, azaz tapasztal, élményt szerez s azután irányított vagy önálló absz- trahálás, elvonás útján logikai, vagyis gondolkodási funkciók közbejöttével az átélteket gondolatvilágában, mondjuk röviden, agyában elraktározhatja; persze ilyenkor nem egyszer jut valamicske az érzelemvilág kincseskamrájába is. Ez utóbbi áldásos folyamat a vallásoktatásnál mutatkozhatik legfőbb mértékben, mégpedig a legnagyobb áldást jelentheti a gyermekre, mint leendő : felnőttre, családtagra, gyülekezeti tagra vagy honfira s közvetve arra az emberrétegre, melyben él, vagy majd él a nevelendő. Ehhez azonban átélésre van szükségünk. Nem elégséges e téren maga a puszta tanítás ; a lelki szemek megnyílása viszont egyesegyedül Isten kegyelmétől függ. De ebbeli dolgunk csodálatos módon meg van könnyítve,
