Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 6. szám - Halmai Olivér: Egy német tanító vallástanítási módszere
217 mert számtalan pedagógus vallja, hogy a gyermek számára közelebb van Isten, mint apja, anyja. Miért? Mert a gyermekben olyan metafizikai világ szunnyadoz, mely közelebb hozza hozzá a legmagasabbat a legalacsonyabbnál. S így éppen az isteni kegyelem folytán valamint a mindannyiunkban lakozó isteni rész, a lélek révén oly belső szemléletekhez juttathatjuk el a gyermeket, amilyenek : Isten, Szentség, Örökkévalóság. Eszközre is van szükségünk a vallástanításnál, az pedig a Biblia. Miért ? Mert az az Isten szava. Amiről Luther idevonatkozólag azt jegyzi meg, hogy amely iskolában nem a Szentírás az uralkodó tényező, oda ne is adják a szülők gyermekeiket. (Azt hiszem e ponton felébred mindannyiunk lelkiismerete, de nemcsak, hogy felébred, hanem ki szívén viseli kicsiny tanítványai, az iskola-gyülekezet életét, azt közülünk nemes értelemben vett komoly elhatározásra indítják Luther nagyjelentőségű szavai. S köztünk nem is lesz e téren kivétel 1) Nem kívánom hosszadalmasan továbbszőni az elmélet szálait, de a szinte gyakorlati résznek kínál- kozókat még felemlítem az előző sorokhoz csatoltan. Scharrelmann nem tartja helyesnek azt az alkalmazást a hitoktatás keretében, melyet a formális fokozatoknak megfelelően (a legújabb fokozatelméletet vévén alapul) a III. pontnál tüntetünk fel vázlatainkban. 0 úgyszólván e pontból indul ki, a gyermekek problémáiból, melyek rendesen egy-egy vallásos igazságot, vagy valamely bibliai mondást rejtenek magukban. Egyben a tanító szent kötelességének tartja, hogy a gyermekeket ezekhez az igazságokhoz elvezesse s rajtuk keresztül a vallás Ideáljához, Istenhez juttassa őket. E közben minden alkalommal kell, hogy bizonyítsa a vallásoktató a gyermeknek azt, hogy a vallási ismeretek, tanítások valóságot jelentenek, oly valóságot, mely által a mindennapi élet értelmet és jogosultságot szerez. Nála, Scharrelmannál, minden vallásoktatási óra : alkalmazásból áll. A fokozatokat a gyermek gondolat-, élményvilága szabja meg. Tanításaiban megtalálhatók a fentiek ellenére egytől-egyig azok a fokozatok, melyeket a mi részünkről Molnár Oszkár c. tanítóképzőintézeti főigazgató oly mesterien ecsetel az egységes vezérkönyvek első számában. Az eddig közölteket élénken bizonyítják Scharrelmann tanításai. Egyet-kettőt belőlük leközlök, de egészen vázlatosan. Mindjárt az imádkozásra való tanításon kezdem. Scharrelmann ezt ama könyvében adja tudtunkra, mely többek közt cikkem forrásmunkáját képezi. Cime : „So hab ich ’s gemacht“. 112 ,oldal terjedelmű. Beszerezhető az Egyetemi Nyomdánál, 3 P 10 f-ért. Őszintén ajánlom minden evangélikus népiskolai Kollegámnak. Bár otthon történt a tanítás, mégis hozzátartozik Scharrelmann hitoktatási módszeréhez. Kiindulási pontja, hogy úgy nevezzem : „az órának“ az volt, hogy nevezett pedagógus leánya panaszkodott az unokákra, kik az esténként és reggelenként elmondott (előzetesen betanult) imádságokba rendesen belekevertek valamit a napi életükből, így az egyik unoka az általunk bizonyára ismert imádságot egy este a következőképpen mondta el: „Ich bin klein, mein Herz ist rein, niemand soll mit den Bohnen spielen als Jesus allein. Amen.“
