Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 4. szám - Kántori rovat
158 KÁNTORI ROVAT Rovatvezető : dr. Gárdonyi Zoltán soproni ev. tanítóképző-intézeti tanár. Tennivalóink. (Harmadik közlemény.) Irta : dr. Gárdonyi Zoltán. A kántori munkakör zenei részének harmadik csoportja az énekkarban kifejtett tevékenység. A kántor, mint az egyházi énekkar hivatalos vezetője egyaránt fontos tényező abban, hogy az énekkar mit énekel és hogyan énekel ? Az egyházi karének-irodalom eléggé gazdag, nem szükséges tehát világi kórusokat (pl. opera-részleteket) vallásos szöveggel ellátva bevinni a templomba. A többszólamú evangélikus karének szülőhazája Németország. A reformáció századából, de későbbről is hatalmas és javarészt értékes karének-anyag maradt ránk. A hazai viszonyokat tekintve fontos tennivalónk az, hogy ebből az anyagból kiválogassuk az igazán értékeset, gondoskodjunk a szövegnek tartalmilag, formailag és prozódiailag helyes fordításáról, továbbá adjuk közre az értékesnek megismert és magyar szöveggel is használhatónak bizonyult kórusokat. Az eredeti magyar evangélikus karének-irodalom ügye még nagyon friss keletű. Kapi Gyula, Kirchner Elek és mások kezdeményező tevékenysége előtt nincsenek számottevő nyomai a magyar evangélikus egyházi karéneklésnek. Vájjon remélhetjük-e, hogy a magyar muzsika renesszánsza ezen a téren is fog olyan eredményeket hozni, mint a hazai katolikus egyházi zenében ? Újabb magyar evangélikus karének-szerzők műveinek a sorából lapunk kottamellékletében fogunk egyet-mást közölni. Akár német, akár magyar eredetű karéneket választunk ki: fontos, hogy az éneklésre kitűzött karének szövege kapcsolódjék az előadalási alkalomhoz. A mű zenei követelményei ne lépjék túl az énekkar képességeit, de ne maradjanak alatta a gyülekezet igényeinek sem. Nehézségi foka az énekkar maximális teljesítőképességénél inkább egy fokkal alacsonyabb legyen, mintsem hogy azt meghaladja. Zenei tartalom dolgában szigorúan ragaszkodjunk az egyházi jelleg csorbítatlanságához. Ennek a követelménynek (és egyben a karéneklés lélektani alapjainak is) a polifon stílusban írt, ellenpontozatos művek inkább megfelelnek, mint a homofón stílusú, mindössze harmonizált dallamot tartalmazó kardalok. Hogy hogyan énekel az egyházi énekkar: az számos tényezőtől függ. Már a szervezésnél eldől, hogy milyen hanganyaggal, mekkora taglétszámmal, milyen zenei készültséggel és igényekkel rendelkezik az énekkar. E tényezők felismerése, helyes értékelése és céltudatos irányítása a karvezető feladata. A karvezetési munkának tehát csak a látható része a vezénylés. Ennek a testi végrehajtása is fontos, de talán még lényegesebb mindaz, ami ezt megelőzi : a kántor zenei készültsége, szorgalma, ízlése és a zeneirodalomban való jártassága. A karvezetés mikéntje tekintetében most csak néhány igen elterjedt hibára mutathatok rá. Hiba, ha a karvezető nem az ütemet és annak részeit, hanem a ritmust jelzi; ezzel az eljárással egészen eltompítja az énekesek ütemérzékét, továbbá eleve gátat vet a polifon stílusú karének
