Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 4. szám - Kántori rovat
159 irodalom felhasználása elé, hiszen több önálló ritmusú szólamot ezen a módon vezetni nem lehet. Másik igen elterjedt hiba a karművek kisebb metszeteinél való indokolatlanul hosszú megállás (tagolás helyett taglózás); valamint a darabok végének mód felett való lassítása. A hangszeres kíséret igénybevétele terén is sok visszaélés tapasztalható. Végül megemlítem, hogy némelyik karvezető szinte alapelvvé teszi a karéneklésnél (és nem egyszer az orgonálásnál is) : hangosan, gyorsan és sokat! Mindez a zenei ízlés fejlesztése révén kiküszöbölhető ; itt tehát tág tere nyílik a kántori továbbképzésnek. * E három közleményben foglalt vázlatos áttekintés korántsem tart igényt a teljességre. Mindamellett fontosnak véltem a lényegesebb tennivalók körvonalazását. Mindenki, aki e tennivalók végzésében segédkezet nyújt: egyházi zenénk ügyét viszi előbbre és ezzel az Isten dicsőségére munkálkodik. (Vége.) * Régi magyar énekek. (Második közlemény.) Irta : Elefánty Sándor igazg.-tanító, Debrecen. Alább bemutatok néhány magyar evangélikus éneket a kutatások mezejéről, ritmikus eredetiben. I. Szabolcsi Bence másfél éve a rádióban tartott előadást ,;Tinódi és kortársai a magyar zenében“ címmel. Az előadás énekeit Molnár Imre mutatta be szólóénekben. A dalolt szövegekre ráismertem.5) Az egyik dallamban csekély hangbeli különbséggel egyik halotti evangélikus korálunkra ismertem. Szabolcsival levelezésben állván, megkaptam tőle az eredeti hangjegyet, „egyszerű, a dallam beszélő, parlando drámai jellegét kiemelni és aláfesteni hivatott kíséretével együtt“. A dallam Bornemisza Péter 1582-es énekeskönyvéből való. Bornemisza írta a dallamot is, a szöveget is, ilyen címmel : „Búcsúzó.“ „Siralmas volt nékem tetőled elválnom.“ Huszti bujdosásában írta 1565-ben „víg“ vagy inkább elbúsult kedvében. Ez a dal, ahogy Szabolcsi mondta : „Telve van különös fájdalmas, kemény zengéssel, egyéni zamattal, heroikus erővel“. Mai szomorú magyar sorsunkra ráillik minden sora, változtatással irredenta dalnak is használható ma. Az ének hangjegyeit Illyés István 1693-as „Soltári énekek“ (katho- likus énekgyüjtemény) c. könyvéből vettem, ahol így jelzi : „Mindenek meghallják“. A két ének szövege (Dallama: Melléklet 1. a. és b.) : 1. Siralmas volt nékem tetőled elválnom. Áldott Magyarország, tőled elbúcsúznom ; Vájjon s mikor lészen jó Budában lakásom ! 2. A Felföldét bírják az kevély némötök, Az Alföldet bírják az pogány törökök. . . Reír. 3. Légyen Istenhozzád, te jó Magyarország, Mert nincsen tebenned semmi nagyuraság ; Refr. 4. Ez éneket szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az ő víg kedvében. ______________ Refr. ' ) Szilády Áron : Régi Magyar Költők Tára, VI. kötet.
