Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Gabrieny Sámuel: A nevelés és az ember
102 keim, a tisztelendő úr hinti, szórja a magot, az igét és mi történik az elkészített szívben ? Azt befogadja — és ott mennyi gyümölcsöt terem ? Némely 30, 60, 100 annyit. Mik a jó gyümölcsök, amiket az ige terem? Találgatnak. Megmondom. A jó ember csak mit tesz? Jót. Tehát a jócselekedetek. így válik az ige az emberek javára. Mit ad a jóhoz ? Erőt, tehetséget. (A feleletek nem ily precízek, de nem baj, csak a gondolatot foglalják magukban, a tanító helyesen fogalmazhatja meg a hibás feleletet.), A prédikációt mi követi? Az Úr imája és az áldás. Az Úr imájában mégegyszer összefoglaljuk mindazt, amit Istentől kérünk s az áldás pedig mire jó ? Isten az áldás útján szent lelkének erejét adja belénk. Olyan az a lélek számára, mint a test számára a táplálkozás. Tehát erőgyűjtés. A kimenő ének befejezése az istentiszteletnek. Szeretném, ha most valaki el tudná mondani, miért is megyünk a templomba ? Kisegítő kérdések : Azért, hogy szép ruhánkat mutogassuk? Vagy csupa szokásból? Talán csak azért, mert vasárnapon nem dolgozhatunk s így a templomban töltjük el a napnak egy részét ? Nem, ezért igazán nem kell templomba menni. Megváltjuk bűneinket; jut eszébe az egyik gyermeknek. Kérjük azoknak bocsánatát. Isten megbocsátja azokat. Kegyelmét adja nekünk ; egészítem ki. Megvalljuk hitünket, dicsérjük az Atyát azért, hogy gyermekeivé fogadott és elküldte szent fiát. Befogadjuk az igét, mely jobbá tesz, megtanít, hogyan éljünk, hogy a mennyországba jussunk. Vesszük a Szentlélek áldását. Mindezért pedig mit teszünk? Dicsérjük az Urat. Befejezésül kis buzdítást mondok tanítványaimnak: Gyermekeim, aki ilyen lélekkel megy templomba, ilyen hittel imádkozik, vallja meg bűneit és fogadja be az igét, ahhoz Isten lehajol, felemeli magához, gyermekévé fogadja s az igaz mennyei boldogsággal mondhatja el Jézussal: „Uram, szeretem a te házadban való lakozásomat, és a te dicsőséged hajlékának helyét.“ Begyakorlásul, csendes foglalkozásképpen leíratom az istentisztelet rendjét. Harangszó, bemenő ének, előfohász, az ünnepkörnek megfelelő szentírási hely, bűnbánati ima, a kegyelem hirdetése, dicsőség a mennyben Istennek, Apostoli Hitvallás, szentlecke, főének, prédikáció, ima, Miatyánk, áldás, befejező ének. A nevelés és az ember. írta : Gábrieny Sámuel ny. ig.-tanító. A teremtés koronája az ember, akit Isten ésszel és szabad akarattal felruházott, hogy lelki tehetségeit felhasználva, felülemelkedjék a többi teremtett lényen. Az ősember fegyvertelen, növény- és rovarevő volt, szabad prédája a vele együttélő fenevadaknak. Ez az állapot nem tartott sokáig, mert ha foga, körme nem is volt használható fegyvernek, volt
