Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Gabrieny Sámuel: A nevelés és az ember
103 az embernek olyan fegyvere, amely minden állati erőnél hatalmasabb : az esze. Eszével pótolta mindazt, amit a természet a külsejében megtagadott tőle. Ezzel lett a gyenge ember rövid idő alatt az egész világ urává. Gondolkodása rávezette arra, hogy az állatok természetes fegyvereivel szemben mesterséges fegyvereket használjon. Ilyenek voltak a dorong és a kő. Ezzel megváltoztak a szokásai is. Húsevő lett és állatbőrökbe öltözködve megvédhette magát a természet változásai ellen. A húst nyersen ette, az elejtett állatok vérét itta. Az ember átalakult vadászó emberré. Ez volt az emberi haladásnak a II.-ik fokozata. Gyakran megtörtént az, hogy az ellenfelét csak megsebesítette. A könnyebben sebesült zsákmányát barlangjába vitte, ahol rájött arra a gondolatra, hogy kár minden foglyul ejtett állatot megölni, elevenen is hasznát veheti. Az ős-szarvas hatalmas teste a nagy hidegben meleget adott a melléje bűvó embernek ; az őz teje felséges táplálékot nyújtott. Ezek a felfedezések az ősembert rávezették a baromtenyésztés gondolatára, fejlődése Ill.-ik fokára. A megvédett és táplálékkal jól ellátott ember elkezdte fegyvereit tökéletesíteni. Nagyobb tömegben szembeszállt az ősvilág óriásaival, még a mammuttal is. Mázsás agyarából fúrással, faragással öntudatlanul feltalálta a szerszámot. Ez az ősember életében új korszakot jelent. Szerszámait a kőkorszakban nemcsak kőből, hanem csontból is faragta. Edényeit agyagból formálta kézzel. Az idomítható kőből, csontból, szarvból, az állatok fogaiból, a kagylókból ékszereket csinált magának. Fegyvereit, szerszámait karcolatokkal, ékítményekkel látta el. Ez volt a művészet kezdete. Erre az időre esik a szövés feltalálása. Az északibb vidékeken megszelídítette leghűségesebb társát, a kutyát. Fejlettebb vidékeken megvolt már ekkor : a tehén, a ló, a juh, a disznó és a kecske. Hogy lakóhelye biztonságot nyújtson a raga dozók és az ellenség ellen, a víztükrére kezdett építkezni. A cölöpépítmények lakói termesztették a búzát, árpát, a borsót és a kendert. Ebben a korban az emberiség egyrésze nem lakott állandó lakásban. Európa rónaságain az emberek nomád-életet éltek. A munka a foglalkozás szerint folyt. A vadásznépek munkáját az éhség szabályozta. A baromtenyésztő és földmívelő népek egyenletesebb munkát végeztek. A baromfiak állandó gondozást igényeltek. A vadászó és halászó népek a harcban elfogott ellenséget agyonverték, húsukat a legtöbbször megették. A földmíves népek az elfogott ellenség értékét felismerve, saját munkájuk egyrészét vele végeztették. Ebből alakult a rabszolgaság intézménye, amelynek nyomán fejlődött ki az a társadalom, amely ma is alapját képezi minden politikai haladásnak. A kőkorszakot 3000 évvel Kr. sz. előtt új korszak váltotta fel. Az új tudás a Földközi-tenger vidékéről indult útnak és ez nem más,
