Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Sass István emlékirataiból: A tanítóképzőben
11 hogy annak valami háttere vagy van, vagy lesz, csak azt nem tudtam, hogy mi ? Másnap elmentem a mulatságra, hát az igazgatóm már ott van az egész családjával. Nagyon jó kedvvel fogadott s az egész este úgy kezelt, mintha nem is növendéke lettem volna. A hangulat kitűnő volt, nagyszerűen mulattunk, de éjfél felé ismét csak eszembe jutott a mosolygás. Minden feltűnés nélkül búcsút vettem a háziasz- szonytól és észrevétlenül elmentem haza. Reggel nyugodtan tanulgatok az asztalomnál, hét órakor belép az iskolaszolga, elém tesz egy félív összehajtott papírt ezen szavakkal : Az igazgató úr küldte. A levélben ez volt: „Ma reggel félnyolc órakor legyen ott a gyakorlóiskola leányosztályában Lovass tanító urat helyettesíteni. További intézkedésig ez lesz a dolga." No most már tudtam, hogy miért mosolygott az én igazgatóm ! Átöltöztem és mentem. Az már meg sem lepett, hogy mikor beléptem a tanterembe, ő már ott ült a leghátulsó padban, amely a mi számunkra volt fenntartva. Erre már én bennem is felágaskodott az akasztófahumor, egyenesen odamentem hozzá s miután köszöntöttem, ezt mondtam : Engedje meg, igazgató úr, hogy ezért a kitüntető megbízatásért hálás köszönetét mondjak. Erre az ő csendes hangján azt mondta: A kulcsokat nem küldtem el a szolgától, hanem átadom magam. Az ösz- szes naplók ott vannak a szekrényben. Nézzen át mindent, hogy melyik osztályban hol veszi fel a tanítás fonalát. A haladási naplót pontosan vezesse s minden bejegyzést aláírjon. Ezzel leült és elkezdett írni. Ha órája következett, elment, ha elvégezte, visszajött. Ez így ment három napon át. A háromnapi helyettesítés után, a legelső tanítástani órán felhívott, hogy számoljak be a háromnapi munkámról. Jegyzeteim alapján óráról-órára leadtam a hat leányosztályban végzett munkát az anyag és módszer rövid megjelölésével, majd így folytattam beszédemet: Nekem ez nem okozott nehézséget, hogy a tanidő kezdetén lettem a leányosztályba rendelve, mert az anyagot elvégre tudnunk kell minden külön készülés nélkül is, aki pedig az anyagot tudja, az tanítani is tud vagy jobban vagy gyengébben. Igaz, hogy ez a tanítás nem folyik olyan símán, mint az óráról-órára módszeres pontossággal kidolgozott mintalecke, de végeredményben lehet éppen olyan hasznos. Előadásom végeztével igazgatóm így szólt: Elfogadom azt, amit Ön eddig elmondott, de magyarázza meg nekem azt, hogy Ön, aki annyira tud a gyermekek nyelvén beszélni s olyan meleg szeretettel bánik velük, hogy nagyon hamar meg tudja nyerni bizalmukat, miért olyan nyers és rideg a felsőosztályú, szóval a nagyobb lányokkal szemben az iskolában. Ez a szó „iskolában“ úgy volt kimondva, hogy szinte láttam a piros vonalat, amint kétszer alá volt húzva. Isten tudja, miért, de az én érzékenységemet annyira bántotta ez a kérdés ebben az alakban feladva, hogy lehangoltságomat nem tudtam titkolni s nagy kedvetlenül feleltem : Az én eljárásomnak egyedüli oka fiatalságom. Én 17 éves múltam, a lányok 13—14 évesek, tehát mindössze 3—4 év különbség van közöttünk, de az is csak az évek számában, ami pedig a fejlettséget illeti, én egy nagyon
