Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Sátory Vilmos: Eidetikus (képrögzítő) gyermekek
90 képzetekre hajlamosak az illetők. A szemléleti képeik megközelítik a lélektanból és fizikából ismeretes utóképeket. Csak kevés kapcsolatuk van a lelki élet egyéb jelenségeivel és nagymértékben függnek az érzékingerek feltételeitől, a színértékektől, a kontúrok élességétől, kevésbbé azonban attól, mennyire érdekli őket a kép. A képek nem függnek az akarattól, változtatások nem eszközölhetők rajtuk. A képek, mint idegen testek, hatnak, zavarnak a tudatban s annak hasadására mutatnak. Ha az e típusba tartozó egyének szervezetébe meszet adagolunk, a szemléleti képeket elmosódottakká lehet tenni, vagy egészen meg lehet szüntetni; ez mutatja, hogy a szervezet mész- hiányával függ össze az eidetika e faja. A B-típus a Basedow-kórnak kicsinyített képe, anélkül azonban, hogy betegségnek számítana. Oka a paizsmirigy túltengő' működése. Külsőleg jellemzi e típust a nagy, ragyogó, élénk és átszellemült szem. A pszichovegetativ ingérlékenység, a pulzus és légzés változékonysága, az élénk bőrreflexek jellemzik továbbá az idetartozó egyéneket. A B-típus az ő szemléleti képeit a sajátjának érzi, egy kedves, meghitt tulajdona az, melyet szeretne megtartani. A képek megközelítik a képzeteket, változtathatók és mozgathatók. A kép, melynek nyomán keletkezik a szemléleti kép, ne legyen különösen élénk, meri az inkább zavarólag hat, ellenben nagyon előnyös, ha az felkeltette az egyén érdeklődését. A B-tipusnál a mészadagolás nem idéz elő semmi változást, oka tehát nem annak hiánya. A két típus ritkán fordul elő tisztán önmagában, leginkább keverten, amikor B-T-típusnak nevezzük. Ha az ilyen vegyestípusnál mészadagolást eszközlünk, a T-típus jeleit visszaszoríthatjuk és tiszta B-típust állíthatunk elő. Ezen megállapításokból Jaentsch azt a következtetést vonja le, hogy a gyermeknél a szemlélet—képzet—fogalom folyamata nem mindig, sőt nagyon ritkán történik a lélektan schémája szerint; sokkal inkább a gyermek fenti tulajdonságai közrejátszanak s a szemlélt képből a gyermek lelkében eltolódások, változások állanak elő, amik sokszor már inkább a képzelet határát érintik, semhogy a megismertetni szándékolt valóságot. A rendes folyamat, hogy t. i. a gyermek azt lássa és őrizze meg tudatában, amit mutatunk neki, csak tanulás és gyakorlás eredménye lehet, amivel tehát nekünk tanítóknak számolnunk kell. A tiszta érzékelés nem kezdet, hanem egy hosszú fejlődési folyamat végeredménye. Az eidetikusok szemléleti képei egy kezdetleges, nem differenciált egységet jelentenek, melyből képzetek, észrevételek csak lassan, fokozatosan választódnak ki; a valóság felépítése tehát lassú folyamat. Behatással vannak eme megállapítások a fogalomalkotásra is. A lélektan megállapítása szerint sok egyéni tárgy közös ismertetőjelei összeolvadnak a tudatban egy valóban nem létező tárgy képévé : ez a közkép. Ez összeforr ismét a névvel s kész a fogalom, mely független minden egyéni tárgytól, tehát könnyen mozgatható a tudatban s a gondolkodás számára használható. Jaentsch most ebbe a folyamatba beleilleszti a „fluxiot“ és az „értelmes kompozíciót“. Mindkettő az eidetikusok képmozgatása az általános vagy közképre átvive. Rendkívüli képesség felnőtteknél, de gyermekeknél szintén gyakori,
