Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 5. szám - Rozsondai Károly: A magyarrá nevelés mai nagy kérdései
179 a magyar nevelés égetően fontos és a jelen sodrában bukdácsoló kérdésére s igyekszem tájékoztató feleleteket is keresni. 1. Hazafiasságunk. A magyar hazáját szerető nép. Nem lehet kételyünk : a hazafias érzés nem hiányzik sem az iskolai nevelésből, sem a szélesebb rétegekből. Azonban mai hazafiasságunkkal korántsem lehetünk megelégedve. Az érzelem még nem elegendő a boldoguláshoz. A mi hazafiasságunk fellángoló, élérzékenyülő, lelkesülő és búsongó, de nem elég józan, tisztánlátó, eszes és főként nem szívósan cselekvő. Nem vagyunk elég tárgyilagosak és szigorúak önmagunkhoz. Nem lehet mindent ellenségeinkre fogni; a hibáinkat éppúgy látnunk kell, mint az erényeinket. Tudunk szívig ható ünnepélyeket rendezni, tüntetni, szavalni. Különösen a revíziós fellángolást nem hasznosítottuk komolyan. Sokan igen ügyesen felhasználják a hazafiságot egyéni érvényesülésre. Nem szabadna megtörténnie annak, hogy akinek egyéb hasznát nem lehet venni, az felcsap végül nagy hazafinak. Sokan csinálnak kitűnő üzletet hazafias írások, jelvények terjesztésével, amelyek a nemzeti ügyet előre nem is vihetik, de kiégetik, elsikkasztják, elálcázzák és lejáratják az igazi érdekeinket. — Ezek miatt a tudományos és gyakorlati pedagógiánknak egyaránt számon kell tartaniuk igaz nemzeti értékeinket, a magyar valóságot és a magyar magatartást. Nevelésünkben többet kell építeni az okosan cselekvő hazafiságra, a most önállóan kibontakozó magyarságtudományra, mely félreismeréseket, fogalomzavarokat tüntet el s hasznosítható, cselekvő önismeretre, ábrándoktól és hiúságtól mentesült magyar öntudatra vezet. Hogy hazafiságunk mennyire túlnyomóan érzelmi, tapogatózó, esékeny és egyéb törekvéseket elleplező cégér is, azt mindennapiságok szemléltetik. Amint a hazafiság komoly áldozatot követel, amint bele kell nyúlni a pénztárcába is, amint lemondást kíván, már erősen gyérek a hazafias sorok. Hány embernek jut eszébe önként, kérés nélkül tenni valamit a magyarságért, aminek kézzelfogható haszna van? Hányán járatnak pl. az elszakított területekről lapokat, folyóiratot ? Minden pengő erősíti odaát a magyar nyelvet, küzdő testvéreinket! -— Nézzük meg vidéki napilapjainkat. Mivel foglalkoznak? Tudnak-e különbséget tenni fontos és nem fontos, közérdek és osztály- vagy klikkérdek között ? Miről írnak a vezetőhelyen ? Gyakran látjuk, hogy egyének és kis csoportok készséges kiszolgálása, helyi semmiségek kiteregetése mellett a nagy magyar kérdések háttérbe szorulnak s a sajtója útján a vidéki magyarság nem kovácsolódhatik jobban össze. — Sok alakulat, vállalkozás használja fel a „magyar“, a „nemzeti“ jelzőt Folyóiratoktól, társaságoktól, labdarúgó-csapatig minden akad : nemzeti kultúra, magyar újság, hungária ! Pedig a „magyar“, a „nemzeti“ jelzőt a törvénynek éppúgy védenie kellene, mint a címerünket és zászlónkat. Csak az magyar, csak az nemzeti, amelyben az egyetemes magyar gondolat valóban él. Minden részletérdek, minden csoportkizárólagosság, minden egyoldalú álláspont, amely mögött nincs ott az egész magyarság szolgálata, legyen különben magában tiszteletreméltó is. jogtalanul nevezi magát magyarnak és nem őszinte a szolgálata. A hazafiságból csak az elvakultság és a lelkiismeretlenség csinál magának cégért vagy jelszót.
