Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 9. szám - Gadányi János: Evangélikus iskoláink - iskolafelügyelet az új törvény alapján
314 Evangélikus iskoláink — iskolafelügyelet az új törvény alapján. írta és a budapesti tanítói kör májusi közgyűlésén előadta : Gadányi János. Igen tisztelt Közgyűlés ! Isten nevében ! így sóhajt fel a gazda és szíve megtelik bizodalommal, amidőn az első napsugaras tavaszi napon beleereszti az ekevasat az ugarba, hogy azt termékeny földdé szántsa át. Isten nevében ! fohászkodik a lelke, amikor az életcsírát rejtő első magot szétszórja a földjén s reménnyel van a titokzatos jövendő iránt. S nincs az az elemi csapás, az a kegyetlen sors, mely ennek az ősi erőnek hitét és reményét kipusztítaná, megsemmisítené, hogy évről-évre újra ne kezdje. Vihar, szárazság, árvíz és jégeső elpusztíthatja fáradságának gyümölcsét, meginogtathatja érzelmeit, de hite és bizalma megmarad a mindent oly bölcsen kormányzó Isten iránt. A mi munkánk — a tanító munkája — nagyban hasonlít a földet mívelő munkájához. Mi is minden esztendőben újra és újra kezdjük az ugart művelni. Minden évben újra felhangzik ajkunkról: Isten nevében ! s nekiindulunk a titokzatos lélek megmívelésének. Elkészítjük szerszámainkat, megtöltjük elménket az elvetendő mag sokaságával. Bizodalom, remény és hit acélozza erőnket, frissíti lelkünket és a szeretet öntözgeti cselekvéseinket. S ott állva a gyermeksereg előtt, összekulcsolódik kezünk s lelkűnkből szinte segélykiáltás jegyében előtör : Isten nevében ! Benne van e rövid fohászban a hit, bizodalom és a remény, de ott rejtőzik az emberi gyön- geségnek titkolt előérzete is. S így van az jól. A kötelességtudó, lelkes evang. tanító érzi, tudja, hogy munkájának csak akkor van igazi eredménye, ha Isten nevében kezdi és isten áldása kíséri. Felkészülünk az ugar megmívelésére testileg és lelkileg. De emberi gyöngeségünknél és hiányosságunknál fogva hálás elismeréssel vagyunk azok iránt, akik a nehéz és felelősségteljes munka súlyát megosztják velünk, eredményesebbé teszik. Azok iránt, akik a nevelés irányításának hivatalos őrei, akik biztos szemmel és kézzel kell vezessék, hogy ne fenyegesse az irányításukra bízott nevelést a zátonyrafutás veszedelme. Az evang. tanítóság ime évszázadon át a népmívelésnek leghatalmasabb munkása. Az evang. iskolák századokon át vezettek és vezetnek talán ma is, habár a rájuk nehezedő gazdasági válság, az állam szűkkeblűsége, az iskolákat fenntartó egyházközségek elszegényedése és az ebből következő nemtörődömség, közöny látszólag kimúlásra ítélik a műveltség terjesztőit és a lutheránizmusnak erős várait. A népnevelés egyetemessége a reformáció vívmánya. A népnevelés általános kötelezettségét dr. Luther Márton indította diadalmas útjára, amikor a német nemzet nemességéhez intézett korszakalkotó iratait kiadta. Mit akart ezzel dr. Luther Márton elérni ? Egyrészt a német nemzet erős fundamentumát lerakni, másrészt a reformációnak zászlóvivőket teremteni. Luther Mártont tekintjük mi tanítók ma is mesterünknek. Az ő tanainak és eszméinek követői akarunk lenni, amidőn az ébredő gyermeki lélekbe Istennek igazi,
