Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 9. szám - Gadányi János: Evangélikus iskoláink - iskolafelügyelet az új törvény alapján
315 meghamisítatlan igéjét plántáljuk, a műveltségnek alapjait lerakjuk, a testvéri szeretetnek, megsegítésnek és a megbecsülésnek fenséges érzéseit hintjük. Ezt azonban csak addig biztosíthatja az evang. tanítóság, amíg az evang. iskolák megtarthatják évszázados jellegzetességüket, sajátos egyéniségüket, ha minél kevésbbé kerülnek függő viszonyba az előretörő állami oktatási szuverénitással. A reformáció ma sem szűnt meg, olyan folyamat az, mely folyton előretör és e világnak és emberiségnek megjavítására, jobbá- tételére törekszik és e munkájában nélkülözhetetlen tényezőként szüksége van a lutheri egyház által teremtett iskolákra. Amint a reformáció hajnalán a Biblia olvasásnak és megértésnek természetes érdeke követelte az általános népnevelést, úgy most is és ezután is mindenkor csak a legszélesebbkörű kultúrára építhet, mert csak igazán művelt, tanult és öntudatos egyéniségek lelkében találhatja meg és tarthatja is meg a protestantizmus jövendőjének kezességét és biztosítékát. Egyházunk fejlődése, a reformáció terjedése csak a legszélesebb kultúra folyománya. Az általános kultúrának alapját pedig a népiskolák rakják le, amiért is ezeknek megtartása életszükséglet. Mindenkor feljajdul a lelkem, ha olvasom vagy hallom, hogy anyagiak hiányán megszűnt egy evang. elemi iskola, vagy a teherviselés megkönnyítése végett átadták az államnak. Iskolák nélkül hasonlít majd egyházunk az olyan fához, amelyet megfosztottak szívgyökereitől. Éldegél, de nem tud rendeltetésének megfelelően bontakozni, mert hiányzik a szükséges életnedv. Az iskolák az egyháznak erős várai, de csak addig, amig felekezeti iskolák. A felekezeti jellegnek kidomborítása részben a tanítóságon alapszik. A múltban a mi iskoláink vezettek a műveltség terjesztésében, az ev. tanítóság volt a felvilágosodásnak, az előrehaladásnak, a tökéletesedésnek kiváló zászlóvivője. Manapság úgy látszik, mintha a zászló kiesne, azaz kiragadnák az ev. tanítóság kezéből. Minden megmozdulásunk nyomtalanul elvész, küzdelmeink részben a létért való küzdésben merülnek ki. Még fellángol az oltári áldozati láng, hogy megtarthassuk amink van, de érezzük, hogy elveszünk és elvérzünk a harcban, ha egyházunk és annak vezérei nem állnak mellénk és nem támogatnak teljes erejükkel. A vereség, az evang. iskolák kimúlása lesz. Ez pedig oly sebet fog ejteni az egyház testén, amelyet sem az intenzívebb vallásoktatás az állami és községi iskolákban, sem az egyház kebelében megszervezett és megszervezendő ifjúsági és más hasonló egyesületek pótolni nem tudnak. Evang. iskoláink megtartása, fejlesztése különleges egyházi érdek. A mai ádáz küzdelemben, amely a lélek ellen, minden magasabb lelkiség, lelki önállóság, szellemi szabadság és egyéniség ellen folyik, az evang. egyházat fejlődésében sötét árnyak környékezik. Aki figyelemmel kísérte a reverzálisok statisztikáját, arra a szomorú és meglepő eredményre jutott, hogy éppen az evang. egyház vezet a veszteségben. Meglepő, hogy éppen az evang. ifjúság az, amely házasságralépéskor könnyelműen, egykedvű lemondással kezeli hite kérdését és egyháza érdekeit. E folyamat megakadályozására hivatottak az evang. iskolák és tanítóság. Meddő lelkészeink küzdelme, ha az iskola és tanítóság nem sorakozik zárt sorokban mellé. Az
