Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 5. szám - Fuchs János: A nemzeti kisebbségi iskolák tanítója
196 végezni! Mennyi időt és mennyi türelmet kér ez a kisebbségi iskolák tanítójától! A hivatalos iskolavizsgálónak azonban sokszor sem ideje, sem alkalma nincs arra, hogy a kisebbségi tanítónak az anyanyelvtanítási munkatöbbletét figyelembe vegye. Az elbírált eredmény hibapontjai között pedig ez sokszor jelentős szerepet játszik 1 Nem veszi figyelembe ezt a munkatöbbletet maga a tanterv és tanmenet sem. Ha valaki tehát e téren becsületes munkát akar végezni, óralöbblettel kell dolgoznia és valamiképpen bele kell illesztenie tanmenetébe az oda hivatalosan bele nem illeszthető anyanyelvelsajátíttatási készség munkaidejét. Ez a második és jelentős tényező, amely a nemzetiségi tanító munkájának teljes elismerését teszi számunkra kötelezővé! Az anyanyelvnek elsajátíttatása mellett újabb nehézséget okoz a nemzet, az állam nyelvének az elsajátíttatása, különösen akkor, amikor a fenntebb már vázolt titkos kezek, az amúgy is óriási nehézségeket rejtő feladat elé még akadályokat is gördítenek ! A legfőbb nemzeti érdeke hazánknak, hogy ne legyen ember e hazában, aki nem beszélné az állam nyelvét s ennek jelentőségét a kisebbségek nemzetiségi egyedei sem vonják kétségbe, sőt a túlontúl engedékeny típusos iskolákat bevezetett kormány intézkedését egyenesen elégtelennek tartják az állam nyelvének elsajátítása céljaira és ennek kiegészítésére (Legújabban megjelent rendelet szerint egységes típus szerint történik a kisebbségi iskolákban az oktatás! Szerk.) vagy továbbfejlesztésére a kisebbségi szülők gyermekeiket magyar szó tanulására sokszor béresgyerek sorsra adják, de az iskola tanítójával szemben már sokallják a kötelezővé tett államnyelvi minimum elsajátítását is I Vannak esetek, amikor a gyermekeknek éppen szigorúan meg van tiltva az iskolán kívül is gyakorolható és elsajátítható államnyelv ! Honnan van ez a merev ellenállás ? Ha már itt tartunk, felfoghatjuk-e az egész ellenállást úgy, mint csupán kulturális kérdést ? Vájjon csakugyan nincs ez ellenállás megett más, mint megvetése, vagy lekicsinylése egy a kisebbség számára idegen nép nyelvének, mint szükségtelen rossznak elsajátítása iránti iszonyodás ? Még ebben az esetben is mély szánalmat és megvetést érdemel ez érzelem, de nemcsak ezek az érzelmek motiválják ezt az ellenszenves hangulatot! Az antipáthiának a mozgató idegei más idegdúcok központjából indulnak ki! Ismételten is hangsúlyozzuk, nem vádaskodhatunk senkire és semmire 1 De van itt egy olyan közszellem, amely béní- tólag hat a kisebbségi tanerők nemzetépítő munkájára és ennek levezetése egyházi és nemzeti érdekből egyáltalában kívánatos volna 1 Ez a harmadik nagy nehézség, amely a nemzetiségi tanító munkateljesítményét befolyásolja és munkaeredményeit gyengíti! Azt nem lehet kívánni senkitől, hogy két gyékényen áruljon ! Magyarnak magyar, másnak meg más ! Ez nem lehet elve a kisebbségi tanítónak. Azok, akik a nemzet jövőjét vannak hívatva formálni és életrehívni, azok nem lehetnek megalkuvók, de viszont a nemzet érdekeinek védelmében vívott harcaik között felsőbb támogatást várnak és tiszta képet kérnek. Az államot sem érheti semmi gáncs, ha saját jól felfogott érdekeinek nyílt hangoztatása mellett síkraszáll létérdeke elveiért! Trianon revízióját sem fogjuk elérni azzal, ha csak
