Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 5. szám - Vértesi Zoltán: Küzdelem a magyar nemzeti egységért
197 lopva, ünnepélyes alkalmakkor kérdezzük meg gyermekeinket: „Mit akartok?“ — „Magyar Feltámadás“-t csak az a nemzetség fog akarni, amelynek gyermekei vérébe ment át ennek a Feltámadásnak az akarása! Ha a nemzeti kisebbségek tanítója csak kulturális kérdésképp kezeli hazája eminens érdekeit képező nemzetnevelő munkáját, akkor nem lesz magyar feltámadás! Ne hagyjuk égő, könnyező szemekkel mélán állni nemzetünk eme napszámosát, a fáklyát tartó nemzeti kisebbségi tanítót 1 Egyházaskozár. Fuchs János,ev. lelkész. Küzdelem a magyar nemzeti egységért. Irta : Vértesi Zoltán ev. lelkész. (Folytatás.) Szinte hihetetlen, hogy ez egy jogállamban megtörténhetett. Igaz, sajnos, akkor a nemzetiségeket valósággal dédelgették a magyarság rovására. Jelenleg a nagynémetek fejtenek ki erős propagandát. Ám tegyék ezt és ápolják a hazaszeretetet országuk határain belül, de ne gázoljanak bele más országok függetlenségébe és becsületébe. Erre céloz Szontágh Jenő 1935 jún. 24-én a magyar képviselőházban az elszakított részek magyarságának sorsáról és az itt élő kisebbségek ügyéről elhangzott, mindenkit megdöbbentő interpellációjában, melyben többek közt azt mondja : „Nagyon boldogok lennénk, ha a tőlünk elszakított magyarok tizedrészt annyi szabadsággal rendelkeznének, mint amennyiben a régi Magyarország nemzeti kisebbségei rendelkeztek. A jelenlegi német kisebbség kérdése nagyon kényes. Mi mindent megteszünk ma is a kisebbségek jogainak épségben tartására. Sajnos, vannak jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy németajkú magyar polgárainkat az utolsó 10—15 évben, hacsak szórványosan is, bizonyos izgatottság fogta el. Ezt mesterségesen szították.“ Egyetemes gyámintézetünk egyik vezérembere mondta el nekem, hogy a múlt évben egy németországi lutheri világkonferencián kénytelen volt egy magyarországi születésű, magyar theologiát is járt — jelenleg megszállott területen működő — fiatalembernek a magyarok elleni kirohanását megcáfolni, leszögezvén azt, hogy sehol a világon nem élveztek és élveznek oly szabadságot a nemzetiségek, mint Magyarországon. Pékár Gyula, Bonyhád képviselője, tudós, világlátott íróember, kijelentette, hogy : „Nem hitte volna, hogy Tolnában, Baranyában ilyen szívós harcot kell vívnia a nemzetiségekkel 1“ Végtelen türelmünknek bizonysága, hogy egyik evang. egyházközségben a lelkész az államsegélyes magyar felekezeti iskolát, sőt templomot is átengedte a megalakult „Kulturbund“ gyűlésére s ünnepélyeinek, propaganda estélyeinek megtartására. Ennek dacára keresztyéni hálát alig-alig tapasztalunk. A „Szabadság“ c. lap múlt évjúl. 14.-iki számában Hely Ferenc „Végig Dunántúl németlakta vidékein“ c. cikkében e megdöbbentő sorokat írja : „Hatvan német községet
