Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Kántori rovat
86 előadásához megkövetelt előadó és alakító képességgel teljes mértékben rendelkezik. Liszt kiváló tisztelője és ismerője volt a Bach-féle műveknek, amit leginkább bizonyitanak a Bach-féle orgonaprelúdiumoknak és fugáknak Liszttől eszközölt zongora-átiratai. Ezeknek a zongora-átiratoknak a kiválósága légióként abban nyilvánul, hogy észre sem veszi az ember, miszerint az eredeti szerző az orgona, nem pedig a zongora nyelvezetén gondolta el azokat. Bach műveivel való beható foglalkozás arra indította Liszt Ferencet, hogy ő maga is írjon orgonaműveket. Ebbéli eredeti művei csekélyszámúak ugyan, azonban mégis nagy a jelentőségük az orgonaművészet fejlődése szempontjából. Liszt nélkül hiányzanék az óriás nagyságú áthidalás a Bach- és Reger-féle orgonaművek között. Liszt nem tanulta az orgonajátékot s ritkán volt alkalma orgo- náznia. A pedéljátékkal valószínűleg 1854 óta foglalkozott behatóbban, mert abban az évben kapta pedálos nagy zongoráját. Szédületes zongoratechnikáját azonban nem ültethette át egyszerűen az orgonára is, mert a kétféle hangszer technikájának természete más és más. Az orgonajáték természetének megfelelően Liszt polifonstílusban írta orgonaműveit s e tekintetben is tudott úttörő lenni, mégpedig annyira, hogy orgonakompozíciói igen eredményes reformokhoz vezettek. Liszt idejében az orgonagépezetek általában tökéletlenek voltak. A Liszt-féle orgonaművek hangulatainak, színpompájának kifejezésére szükség volt az addigiaknál sokkalta tökéletesebb orgonákra. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy Liszt pompázatos orgonadarabjai nem a fényesen kivilágított hangversenytermekbe, hanem az esthomályba burkolt templomok borongó csendjébe valók az egy igaz Isten dicsőítő imádására. E tekintetben egyformán mélységes az az istenhit, mely Bach és Liszt orgonaműveiből felénk árad és bennünket is áhítattal tölt el. Liszt nem nagyszámú orgonaművei között van még néhány, amely az evangélikus egyházi zenével, illetőleg korállal szorosan összefügg. Ilyen művek: „Einleitung und Fuge aus der Motette“, „Ich hatte viel Bekümmernis“ und Andante „Aus tiefer Not“ (von J. S. Bach) 1860, továbbá „Kirchliche Festouvertüre über den Choral“, „Ein feste Burg ist unser Gott“ von Otto Nicolai“, 1852. (Templomi ünnepi bevezető Nicolai „Erős vár a mi Istenünk“ c. műve alapján.) Végül megemlítjük, hogy Liszt a „Jer, dicsérjük Istent“ kezdetű evangélikus koráit is feldolgozta 1883-ban orgonára és férfi- vagy vegyeskarra, 2 trombita, 3 harsona, basszustuba és üstdob ad lib. szerepeltetésével. E művét Liszt a rigai ev. templom nagy orgonájának felavatási ünnepségére írta. Az elmondottakból látható, hogy Liszt Ferenc, a róm. katholikus egyház fia, a Ferenc-rend világi abbéja, az evangélikus egyházi zenétől s a Bach-féle evangélikus hitvallásos művek hatása alatt ihletet nyert, mely az evangélikus zenével való foglalkozásra késztette s azon az alapon is halhatatlanná tette a nevét. Hamar Gyula. *
