Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Vitéz Szűgyi Károly: Titkári jelentés
66 és Őrhelye gondjaival megrakott tanító ily egész embert követelő megbízatást nemcsak hogy nem töltheti be lelkiismeretesen, de el sem fogadhatja Az egyházmegyei és egyházkerületi tanácskozások során mindenütt mély megdöbbenést váltott ki, hogy anyagi sérelmeink a biztató ígéretek, mutatott jószándék ellenére is, csaknem teljes egészében a mai napig is fennállanak. A természetbeni járandóságok tulmagas értékelése, a levita és kántortanítók javadalmának elkülönítése, a segédtanítói intézmény eltörlése, állástalan tanítótestvéreink elhelyezése, a VIII osztályú elemi népiskola, a főiskolai tanítóképzés, az Otba ügy, a hadipótlék, az arcképes igazolvány térítés díja, ez sok égetően fájó kérdés : minden kapudöngetés dacára, egy picike lépéssel sem jutott előre. Eme súlyos tehertétellel szemben keveset nyom az igazság serpenyőjébe ama elenyészően csekély vígasztalás, hogy a VII. fizetési osztályba néhányan kinevezést nyertek és a szak- felügyelet — megnyugvásra nem alkamas formában — valósággá vált! Én merem állítani, mert igaz, hogy megrendült a bizalom felfelé is lefelé is ! Úgy látszik, e téren hiába való a mi küzdésünk. Ám épen ezért én csak szerényen kérdem, itt kullognánk-e ma is, ha csak néhány tanító képviselőnk volna, merthogy 18.000 magyar tanító egységbe tömörülve a képviselőválasztásoknál igazán a maga ügyének is érvényt tudna szerezni, az egy pillanatra sem lehet kétséges 1 Tegnap délutáni választmányi ülésünk elszomorító híreket hozott az ország minden részéből. Múlt közgyűlésünk határozata értelmében a büntetéssel sújtottak adatgyűjtése megindúlt, de eredménytelen maradt, azzal az indokolással, hogy úgyis hiába minden, nincs senki, aki az igazságtalanságokon segítsen. Én beletörődnék abba, hogy a sors keze alatt kerüljünk hát egészen a porba, de a jelentések súlyos következményeket sejtetnek. Arról van ugyanis szó, hogy a nemzeti egység gondolatának eddig leghűségesebb harcosai, a falu tanítói — nem bosszúból, nem politikai irányváltoztatás miatt, hanem csupán munkakészségük elvesztése miatt — vezetőtitkári és egyébb tisztségeikről lemondanak. Valami delejes erő ehhez a tárgykörhöz rögzíti gondolataimat, mégsem fejezhetem be itt jelentéseimet. Az elmúlt év kimagasló eseménye volt a IX. Egyetemes Tanítógyűlés. Külső és belső tartalmában bármily magas fokra emelkedett is, a hozott áldozatokkal arányos látható eredménye ennek sincs. Bizonyára itt is kedvezőbb lenne beszámolónk, ha a gyűlésen megjelent 3000 tanító helyett az otthon maradtak 17.00Ö-es létszáma feledtette volna az előbbiek elmaradását. Az ünnegségek során bennünket az a megtiszteltetés ért, hogy a Tanítók Ferenc József Házában az emléktáblánál, Országos Egyesületünk titkára mondotta az ünnepi beszéget, aki egyébként a rendező bizottság tagja is volt. Az Országos Szövetséggel kapcsolatban nem változott meg őszinte együttműködésünk. Ősz vezérünk, Rákos István, kir. tanácsos letette elnöki tisztét. Az ő gazdag élettapasztalatait, gazdag tudását, alkotó bölcseségét, Isten adta szónoki képességét és kiváltképen jóságos magyar szívét nehéz lesz nélkülöznünk. Vígasztal az a tudat, hogy ő ezután is a miénk marad, értékeink között az első helyen,
