Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Vitéz Szűgyi Károly: Titkári jelentés
67 mert akinek a lelke annyira összeforrt a magyar tanítóság ügyével, azt attól e földön senki és semmi nem választhatja el. Meleg kézszorítással köszöntjük Wanitsek Rezső lemondott ügybuzgó szövetségi titkárt is. Legyen pihenésük a harcok és kapott sebek után enyhetadó és további mukásságuk is megáldott. A távozó elnök örökét Berkényi „Károly vette át a fiatalabb tehetséges vezér jogán. Üdvözöljük őt! Őszintén és biztatón nézünk szemébe, jókívánságunkat nem rejtegetjük : Vezérünk küzdj, törtess át akadályokon és ha kell égj el a küzdelmek hevében, mert a felemelt lobogónak a magyar tanítóság jogos kívánságainak diadalra kell jntnia ! Önmagát tagadja meg az a tanító, aki ebben a munkában nem sorakozik fel a Szövetség és az elnök mellé. — Örvendetesen jelentem, hogy Egyesületünk elnökét, Somogyi Bélát a Szövetség társelnökévé, Grieszháber Endre Henrik kerületi elnököt pedig alel- nökké. választotta. Üdülőházunk örvendetes fejlődéséről külön jelentést fogunk hallani. A most folyó Zsinatról csak annyit, hogy ott javaslatainkat messzemenőeknek nyilvánították. Végleges döntés még nincs, így egyedüli kincsünk a remény, itt még jogos. Valószínűleg „jobb a kevés, mint a semmi“ jeligével leszünk kielégítve. Végezetül hagytam azt, ami igazán örvendetes és kedves számunkra. Az „Evengélikus Népiskola“ a mi tulajdon édes gyermekünk lett. Óriási küzdelem, feláldozott éjszakák, csüggedést nem ismerő akarat kellett hozzá, hogy Somogyi Béla szerkesztő és Kiszely János kiadó és pénztáros, valamint a munkatársak buzgólkodása eme kincsünket megmentsék a jelen és jövő számára. Ma már ott tartunk, hogy léte szilárdan meg van alapozva és nem kell félnünk attól, hogy ez az egyedüli lap, mely minden hónapban szívesen várt vendég gyanánt bekopogtat hozzánk, valamely nem várt ok miatt elmaradjon tőlünk. Természetesen, nincsen öröm, üröm nélkül ! Az előfizetés tekintetében sokan nem viselkedtek bajtárshoz méltóan. Én azt sem értem meg, hogyan lehet valaki közülünk, aki egy kerek esztendő alatt pár pengőt ne tudna áldozni saját érdekeiért, méginkább megütközöm azon, hogy valaki a lapot 7—8 hónapon át elfogadja s azután küldi vissza: „nem fogadom el“ megjegyzéssel. Kitartásra, szerető megértésre kérem kedves kartársaimat lapunkkal szemben is. Több érdeklődéssel viseltessenek egyesületi és közérdekű ügyeink iránt, sorsunk csakis ezen az úton juthat el a rég óhajtozott jobbuláshoz. Mélyen tisztelt közgyűlés! Kedves Bajtársak ! Sorsunk gondja, bánata s a Hazáért aggódó magyar szívünk megnyilatkozott. Ha hamvad a láng, keressünk új és új fényforrásokat a magyar nemzet egén! Büszkén hirdetem, hogy mi még elesettségünkben, sorsadta rongyainkban is nagyobbak, dicsőbbek vagyunk Európa legtöbb felfuvalkodott nemzeténél. Ha ezzel a tudattal küzdünk, győzni fogunk ! Rákoskeresztúr. Vitéz Szügyi Károly Orsz. Ev. Tanítóegyesület titkára.
