Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Kántori rovat
34 KÁNTORI ROVAT Rovatvezető : Hamar Gyula soproni ev. tanitóképző-intézeti igazgató. Az egynemű karokról. Minden olyan énekkari összeállítás, amelyik nem vegyeskar, az „egynemű kar“ szóval jelölhető meg. Egynemű kar tehát a férfikar, a női kar vagy a gyermekkar. A gyermekkar még abban az esetben is egynemű karnak számít, ha fiú- és leánygyermekek együttesen énekelnek. A vegyeskar aránylag nagy (három és fél oktávnyi) hangterjedelmével ellentétben az egynemű karokat a korlátolt hang- terjedelem jellemzi. Különösen a gyermekkar hangterjedelme szűk, mert a mélyebbhangú gyermekek hangja ritkán terjed a kis g-nél mélyebbre, a magasabb hangúaké pedig a kétvonalas f-en felül legtöbbször csak erőltetett visítás. A férfikar és a női kar hangterjedelme ennél nagyobb ugyan, mindazonáltal csak olyan énekkari mű alkalmas az egynemű karok bármelyike számára, amelyik a gyermekkar korlátoltabb hangterjedelmét is figyelembe veszi. Ha az egynemű kar számára írott darab a gyermekkar hangterjedelmét veszi alapul, akkor az egynemű karok egyéb fajai számára célszerű a darabot transzponálni, mégpedig férfikar számára 1, női kar számára esetleg 2 hanggal magasabbra. Megjegyzendő, hogy amikor az egynemű kart férfikarral énekeltetjük, akkor a leírt hangjegyekhez képest minden szólam egy oktávával mélyebben hangzik. Az 1 hanggal magasabbra való transzponálás tehát egynemű karnak férfikari alkalmazásánál tulajdonképpen egy szeptimával mélyebbre való transzponálást jelent. Az egynemű karok minden szólamát violinkulcsban írják. Ez csupán a férfikari alkalmazásnál okozhat nehézséget. Ugyanis a basszus-énekesek számára szokatlan ez a jelzésmód. Ezt a nehézséget azonban le kell küzdeni, mert egyelőre ez az írásmód bizonyult a legcélszerűbbnek az egynemű karok számára. Az egynemű karoknál az egyes szólamokat nem jelölik meg névvel, mert a szoprán esetleg tenorrá, az alt basszussá lehet. Csupán számokkal szokás jelölni a vonalrendszerek elején, hogy melyik vonalrendszer hányadik szólam hangjegyeit tartalmazza. Az első szólam a legmagasabb, a második ennél mélyebb, s. í. t. Leggyakoribbak a két- és háromszólamú egynemű karok; négy szólam számára a korlátolt hangterjedelem kissé szűk. Ha valamelyik énekkari mű hangterjedelme nem haladja túl az egynemű kar maximális hangterjedelmét, abból még nem következik, hogy a kérdéses művet jogunk van egynemű kar gyanánt tekinteni. A gyermekkar nyers üdesége, a férfikar tömör ereje vagy a női kar lágy hajlékonysága hatásukban nem egyformák, tehát nem helyettesítheti egyik a másikat. Ha azonban a szerző kifejezetten megengedi az egynemű karok közti szabad választást, akkor nem járunk el a szerző szándékával ellentétesen, midőn a művet gyermekkar helyett férfikarral vagy egyéb cserével énekeltetjük. Az igazi egynemű kari szerzemény szempontjából közömbös, hogy gyermek-, férfi- vagy női hangok szólaltatják-e meg. Dr. Gárdonyi Zoltán.
