Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Kántori rovat
35 Hangjegymellékleteink. Az Evangélikus Népiskola 1936. évi januári számának Kántori Rovata mellé a következő kottákat csatoljuk: 1. Schütz „Krisztus dicsértessél“ c. vegyeskarát, 2. Händel „A keresztyén ember imádsága“ c. vegyeskarát és 3. ez utóbbi vegyeskarnak 3 szólamú egynemű karra való átírását. Schütz (Sagittarius) Henrik (1585—1672) jelentősége az evangélikus egyházi zenében igen nagy. Bach előtt és Bachon kívül máig is ő az evangélikus egyházi zene legkiválóbb mestere, a zenetörténet egyik legkimagaslóbb lángelméje. Művészetében megmutatta az evangélikus egyházi zene fejlődésének további útját és lehetőségeit, melyek azután Bach és Händel művészetében legteljesebb mértékben és legtökéletesebben kifejezésre jutottak. Schütz Henrik jelentőségét az Evangélikus Nép skola 1935. évi 11. számának Kántori Rovatában már méltattuk. (Lásd u. o. dr. Gárdonyi Zoltán „Három jubileum“ c. nagyértékű cikkét.) Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy Schütz műveit — egyházi concertóit, passióit, grandiózus (pl. 14 szólamú) motett-kórusait — éppúgy, mint később Bach kantátáit és passióit is egy évszázadnál tovább a feledés és ismeretlenség homálya fedte. Ma már tudjuk, hogy Schütz Henriknek egyik legfőbb érdeme az ő felbecsülhetetlen úttörő munkássága, mely Bach művészetében jutott betetőzésre. Zenéjében az őszinte egyszerűség, a mélységes evangéliumi hit váltakozik a harmónia, ritmus és melódiaképzés sokoldalúságával. Schütznek tehát nagy a jelentősége az evangélikus műzene szempontjából, azonban a gyülekezeti közének, illetőleg az evangélikus korái szempontjából nem számottevő. Schütznek egy koráldallamát találhatjuk az 1899. évi strassburgi és egyet az 1931. évi brandenburgi-pommerániai énekeskönyvben. Hangjegymellékletünkben Schütznek egyik vegyeskarát („Ehre sei Dir, Christe“ = „Krisztus, dicsért essél“) közöljük, mely a böjti időszakban és nagypénteken nagyon alkalomszerű. A Hándel-féle két hangjegymelléklet (egyik vegyeskari, a másik pedig 3-szólamú egynemű kari letét) egy és ugyanazt a kompoziciót tartalmazza („Das Gebet des Christen“ = „A keresztyén ember imádsága“). Szövegének tartalmánál fogva ez a kar az egyházi esztendő bármely szakában felhasználható. Händel György Frigyes (1685—1759) hatása az evangélikus korái szempontjából jelentéktelen. Händel dallamai közül egy sem terjedt el az evangélikus gyülekezeti éneklésben. Ellenben Händel a Concerto grossók és az oratóriumok nagymestere. 26 oratóriumával Händel olyan zenét alkotott, melyből igen sok helyütt kicsendül az igaz evangéliumi hit s mely nem egyszer felemelkedik az igaz evangéliumi szellemtől áthatott művészet legmagasabb teljesítményéig. A legtöbbször nagy tömegeket igénylő Hándel-féle oratóriumok szövege különösebb érték nélküli alkalmi költemények, mint ahogy a Bach-féle kantáták is nélkülözik a költői emelkedettséget nyelvben és formában. Működésének tulajdonképeni helye Angolország volt, ahol mint karnagy, orgonás és zeneköltő valósággal kedvencévé lett az angoloknak. Az anglikán egyház már abban az időben is
