Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Grieszhaber E. Henrik: Megoldásra váró problémák
21 ismeretein sugallata. Nem akarok mást, sem híveim, sem kartársaim között, mint csak jót tenni. Megmutatni, hogy nem végeztem el kötelességemet, ha átléptem az iskola küszöbét, hanem részt kell vennem a hívek örömében, bánatában. Végül hadd adjak feleletet azoknak, akik esetleg azt mondanák, hogy ez nem a tanító, hanem a lelkész dolga. Sok olyan egyházközségünk van, amelyben nincs lelkész, csak tanító, akinek a hívek lelkigondozásában is részt kell vennie (levita tanító). Oda a lelkész egy évben csak egynéhányszor mehet. Ki viselje gondját azoknak a híveknek, ha nem a tanító, akinek a munkája ilyenkor megkétszeresedik ? Ilyen helyen igen is kötelessége a tanítónak a hívek lelki gondozása, amelyről egykor majd számot is kell adnia. Ahol meg van lelkész, ott igenis elsősorban a lelkész dolga. Ha azonban az alkalom úgy adódik, visszavonuljon-e ilyenkor a tanító ettől ? Kérem kartársaimat, különösen azokat, akiknek ez a nehéz, de szép feladat jutott osztályrészül (lev. tanítók), ne hagyják tévelygő híveiket elveszni, hanem segítsék ezeket teljes szívükből visszavezetni lelkűk pásztorához, hogy „légyen egy akol és egy pásztori“ Erre akar példa lenni ez a kis történet. Megoldásra váró problémák. Grieszhaber Endre Henrik. Az értékegység ügye. Év végén mindenki, egyén, kisebb-nagyobb társadalmi közösség számvetést, mérleget készít. Az egyik oldalon felsorakoztatja bevételeit, a másikon pedig a kiadásait és ezeknek egybevetéséből állapítja meg azután gazdálkodásának plusz, avagy mínusz eredményét. A szerencsés jobbmódúak az így mutatkozó pluszt boldog önérzettel, talán duzzadó kebellel is viszik ót az új esztendőre. Ez már magában véve is szerencsés, boldog új esztendőt jelent, mert mitagadás, a földi élet boldogságához nemcsak lelkiek, hanem földiek, anyagiak is kellenek. Az anyagi gondoktól való mentesség, az a bizonyos úgynevezett jobbmód nagyon fontos kelléke még a hivatásbeli tevékenységünknek is. Meg nem cáfolható tapasztalati tény, hogy százszázalék erejéig csak az tud hivatásának megfelelni, akit nem gyötörnek éjjel-nappal az anyagi gondok és aki nem roskad össze már kora reggel az anyagi terhek súlya alatt. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert a magyar tanítóság azoknak a táborába tartozik, akik az évvégi költségvetést mínusszal kénytelenek lezárni, akik a leszorított igények melletti életstandard dacéra keserű szájízzej, csalódottan és gondokkal telten lépnek át az új esztendőbe. A magyar tanítóság számára az új esztendő ismét egy új kérdőjel, mert nem tudhatjuk, mennyi keserű csalódást, mennyi tűszúrást és mennyi igazságtalanságot, méltánytalanságot fog hozni azoknak a
