Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Pozsonyi Károly dr.: Budapest–Várna–Istanbul
14 helyezték annak idején a nagy, zöldes színű, kínai porcellántálakra rakott ételeket, az étkezők pedig alacsony díványokon ülték körül az asztalt. A mellékfeleségek és az udvari népség szanaszét a földön guggolva fogyasztotta el nemzeti eledelét, a piláfot. — Igazi látványosság a kincstár. Ott azután bőven kárpótolja a látogatót, az utcák szennye és bűze után az a rengeteg kincs, melyet értékelni szinte lehetetlen. Végigcsodáltuk a hatalmas vitrinekbe helyezett 8000 drb kínai porcellántálat, a rengeteg eredeti meisszeni és török, szebbnél- szebb porcellánvázákat, tálakat, készleteket. Nagymennyiségű aranytál, serleg, ékszer, ékszerdoboz, a hajdani szultánfiak tolltartói aranyból, drágakövekkel ékesítve, mindannyi mesterművei a híres keleti aranymíveseknek. A sok kincs közül említésre méltó egy, valamelyik szultán által egy perzsa sahtól zsákmányolt trón, mely egyéb díszítésen felül 22.000 igazgyönggyel van telerakva. A kincstár legnagyobb igazgyöngye majdnem tyúktojásnyi. Külön termekben, vitrinekben láthatók a szultánok régi öltözetei, kaftánjaik, turbánjaik, természetesen teleaggatva drágakövekkel, gyöngyökkel. Valamelyik szultán turbánját egy óriási, 48 karátos smaragd díszíti. Megdöbbenve szemléltük ezeket a kincseket és iszonyattal gondoltunk arra, mennyi verejték, emberélet, mennyi vér, főleg magyar vér tapad hozzájuk, valamikor egyes emberek kedvtelésére szolgáltak, most pedig felhalmozva parlagon hevernek és közben millió meg millió ember nyomorog vagy éhenpusztul. — Lehangoltan továbbmentünk. Viaszbabák, panoptikumszerű rendezésben a szultánok udvari életének egyes mozzanatait, tanácskozásokat, kihallgatásokat, fogadtatásokat és egyéb jeleneteket tárták elénk. Végül sűrű ráccsal ellátott összekötő folyosón át beléptünk a híres, sokat emlegetett hárembe. Berendezése semmiben sem különbözik a palota többi részétől ; díványok, szőnyegek, mint mindenütt. Ágya csak magának a szultánnak és anyjának volt, de csak a XIX. század óta, a számos háremhölgy és a személyzet szanaszét a szőnyegeken aludt, az anya- szultánnő által kijelölt helyen, mert a háremben ő parancsolt. Érdekes helyen állott az anyaszultánnő ágya, t. i. bent a szobában, ágyával szemben egy karzatszerű emelvény húzódott végig a magasban. Rendeltetését elfelejtettük vezetőnktől megkérdezni, pedig érdekes lett volna megtudni, mit csináltak annak idején odafent. A szultán gőzfürdője szűk, cellaszerű fülkéivel elég primitív. A padlót is nagy kőlapok borítják, melyek alulról hevítve, a rájuk locsolt vízből fejlesztették a szükséges gőzt. Másnap végigjártuk a nevezetesebb múzeumokat és mecseteket. A múzeumok már nem igen érdekeltek a szultáni palota látnivalói után, annál inkább csodáltuk azonban a mohamedán templomokat. Az áhitatos csendet minduntalan megzavarta egy-egy lemaradó, makacskodó papucs, túl nagyok voltak s valósággal síelni kellett velük, ami a drága perzsaszőnyegeken külön élvezetet jelentett. A templomok belül azt a látszatot keltik, mintha nagytakarítás előtt állanának s éppen csak a szőnyegek várják, hogy kicipeljék, annyira konganak a templomok az ürességtől. Semmiféle ülőhely, berendezés nincs, mindent pótolnak a gyönyörű, értékes szőnyegek, ezeken végig nyújtva végzik imájukat az igazhívők. Oltárt pótolnak a Mekka irá
