Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Pozsonyi Károly dr.: Budapest–Várna–Istanbul
15 nyába néző falon aranybafoglalt kábakődarabok. Nők csak elkerített helyeken, sarkokban, kóruson elbújva imádkozhattak, jelenleg már szabadon mutatkozhatnak. Az ú. n. kék mecset belül, 5 m magasságtól kezdve, kupolájával együtt, körös-körül gyönyörű kékmintás fajánsszal van kirakva, — ettől kapta a kék mecset elnevezést. — A Hippodrom-téren Vilmos császárnak Abdul Hamidnak küldött ajándékát, egy igen szép ciszternát, Theodosius obeliskjét, a delphii kígyóoszlopot és Constantinus téglakolosszusát csodáltuk. A Hippodrom-tér egyébként arról is nevezetes, hogy rajta végeztek ki 1826-ban 22.000 janicsárt, amikor a szultán elhatározta azok kiirtását. Felejthetetlen kirándulásban is volt részünk, amikor áthajóztunk a kisázsiai parton fekvő Skutariba, ahol megmásztuk a mögötte emelkedő Tsamlidja hegyet, melynek tetejéről gyönyörű panoráma nyílik a Boszporuszra, Aranvszarvra, Márvány-tengerre, egyszóval egész Istanbul és környékére. Más alkalommal a Márvány-tengerben kiemelkedő Prinkipo szigetre vittek vezetőink s megismertették velünk a gazdag, előkelő törökök eme bájos nyaralóhelyét. Pompás villák, remek kertek, délszaki növényzet, főleg pálmák, fenyvesek között sétálgatva eljutottunk egy kedves kis védett öblöcskébe és nosza rajta, máris ott lubickoltunk a Márvány-tenger langyos hullámaiban. Csoportos kirándulásainkon felül egyénileg is portyáztunk a városban, ami csak magyarul tudók számára néha elég mulatságos. Egyik társunk egyszer tudni szerette volna, merre találja a Perába vivő földalatti sikló végállomását, de a rendőr sehogysem értette, mit akar. Erre az illető egyszerűen, vasútat játszó gyerek módjára forgatni kezdte karját, s-s-s hangot hallatva, majd hirtelen felfelé kanyarította karját, rögtön tudta a rendőr — pedig nem is gőzvasút —, hogy mit akar és megmutatta az irányt. Mi meg nagyszerű felvilágosítást kaptunk, mikor a Park-szálló iránt érdeklődtünk. Vezetőnk utasítása szerint olyan villamosra kellett szállni, melyen többek között Macska felírás volt és Taximban kellett leszállni; azon nevettünk, hogy macskára ültünk és taxiról szálltunk le. Csakhogy nem mindig sikerül a jelbeszéd, amit a következő eset bizonyít Várnán történt, hogy egy mellékutcai szállóban lakó úr elindult sétálni, előzőleg persze felírta a szálloda nevét. Elfáradva, megszólított egy bolgár polgárt: Ugyebár erre van a — mondjuk — Balkán-szálló ? — és egy bizonyos irányba mutatott. A bolgár nagyokat bólogat, az atyafi elindul, messzire elballag, de a szálló nincs sehol. Ejnye — gondolja magában — a rendőr tán jobban tudja. Hm, Balkán-hotel — mondja és kézzel-labbal kérdez. A rendőr mosolyog és egy bizonyos irányba mutatva, hevesen rázza a fejét. Az atyafi bámul, kérdez, mutogat, a rendőr csak rázza a fejét, mire dühbe gurul a magyar, ő is rázza a fejét, nem azt akarja tudni, merre nincs, hanem merre van ? Csődület támad a gesztikulálok körül, végre egy véletlenül arra tévedő ismerős útbaigazítja az elkeseredett magyart és megmagyarázza neki, hogy a bolgár akkor rázza a fejét, mikor igent mond s akkor bólogat, amikor tagad. — Fránya egy nép, de ennek alighanem a sok szamár az oka. Ügy vélem, mikor a jó Isten Bulgáriába helyezte a szamarat háziállatnak, a huncut bolgárok, nehogy
