Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 1. szám - Pozsonyi Károly dr.: Budapest–Várna–Istanbul

13

már nem. Az elsőt ingerelte a tilalom, tudta, hogy nem szabad, csak azért is megtette, hogy bátorságát fitogtassa önmaga és mások előtt, bár ránézve nem járt az semmi előnnyel. A másodiknál az utánzási ösztön is dolgozott már; lehet, ha egyedül megy, eszébe sem jutott volna. így látta a példát s meggondolás nélkül követte. A harmadiknál a kigúnyolástól való félelem volt az indítóerő, ellenállás nem volt. — Büntetésnél az első előtt világossá kell tennünk a bátorság helyes értelmezését, bátor lett volna, ha becsöngetés után ott marad és jelentkezik. Aztán hatni kell az érzelmekre, hogy talán szegény, szenvedő beteget zavart meg csengetésével. A másodiknál az oktalan, meggondolásnélküli utánzást kell nevetségessé tenni; mivel megtette, olyan, mint az első (arra vágyott), ha nem tette volna meg, különb lenne. A harmadik gyenge akaratú, könnyen bofolyásolható, azért az akaraterejét kell edzeni, növelni.

Ismét más eset. Egy 12 éves fiú sorozatosan meglopja szüleit, ismételten, büntetések ellenére is pénzt és cukrot lop. Csak hosszabb idő után sikerült rájönni, hogy egy másik fiú valóságos terrorja alatt állott, annak a parancsára követte el a lopásokat s annak tilalma folytán nem árulta el azt. Ez a gyermek határozottan defektust árul el, ez olyan befolyásolhatóság, amely más testi vagy lelki okra vezethető vissza. Rosszaságról nem beszélhetünk, ellenben orvos elé tartozik az eset. Viszont a másik a sugalmazó, már cselekedetei sorozatában is motivációjánál fogva rossz. Ennél nem lehet szó meggondolatlanságról. fantázia túltengésről, ez tervszerűen kiszemelte gyenge áldozatát, jól tudta, hogyan tud rá hatni és volt gondja arra is, hogy maga a háttérben maradjon. Ez romlottság, melynél a nevelés talán már elkésett, de legalább is súlyos feladattal áll szemközt.

Felesleges volna folytatni, minden szülő és minden nevelő bőséges példákkal rendelkezik amúgy is nevelési vagy akár saját gyermekkori eseteiben. Ez utóbbiak talán még szemléltetőbben mutatják a fentiek helyességét. Az igazságosan elszenvedett büntetések nem hagynak a lélekben fájó nyomot, de az igazságtalanokra talán életünk végéig visszaemlékezünk, ami bizonyítja, mennyire fontos, hogy gyermekeink cselekedeteit körültekintéssel, lélektani alapon ítéljük meg és nevelő szeretettel büntessük.

Budapest—Várna—Istanbul.

Folytatás és vége. Irta: Pozsonyi Károly dr.

Már az első napon átrándultunk az ú. n. szerájba, a szultánok régi palotájába, ahol az évszázadokon keresztül összegyűjtött, a hajdani szultánok által összeharácsolt, súlyos milliókat érő kincsek tárulnak az ámuló idegenek szemei elé. Aki azonban antik bútorokat keres a palotában, az csalódik, mert egyetlen jellegzetes berendezés a szobákban, termekben, körös-körül a falak mentén húzódó díványok, telerakva szebbnél-szebb és értékes szőnyegekkel, vánkosokkal. Még az ebédlőben sincs asztal, hanem a terem közepére állított, egészen alacsony széken fekvő, óriási, kerek ezüstlap szolgál asztalként; erre